Gotta find you - 4. fejezet
2008.10.18. 18:50
Hétvége… Kyra boldogan élvezte ki azt a félórát, amennyivel többet vacakolhatott a felkeléssel. A szombatnak köszönhetően csak tízkor nyitott a Mace, úgyhogy elég volt kilencre odaérnie az egyetemi negyedbe. De mikor aztán már nem halogathatta tovább, kimászott az ágyból, majd egy gyors öltözést és reggelit követően görkorcsolyát húzott a lábára és már otthon sem volt.
Az egyetemi negyed pont olyan volt, mint amilyennek előző este lefestette Shane-nek. Alig voltak az utcákon, de talán csak a hétvégi korai időpont volt az oka… Mikor a kávézóhoz ért, Shane-nek még nyoma sem volt. Ezen a lány akaratlanul is elvigyorodott.
~Még a végén kiderül, hogy van, aki még nálam is többet tud késni…~ gondolta gonoszkodva, miközben a konyhába sétált.
Egy ideig pakolászott a csészék és kávés dobozok között, rendszeres időközönként az órájára pillantva. Már majdnem tíz óra volt, és az új fiúnak még mindig nyoma sem volt. És ez kezdte idegesíteni a lányt.
- Ezt nem hiszem el! – kiáltotta a konyhaasztalra vágva egy doboznyi brazil kávét.
- Mit nem hiszel el?
- Az istenért, Shane! Miért kell neked így settenkedned? És hol a pokolban voltál? Már egy órája itt kellene lenned! – kiáltotta az ajtóban megjelenő srácnak.
- Nyugi! Hiszen itt vagyok, vagy nem? Nem kell rögtön úgy kiakadni… - csitítgatta fölényesen a lányt.
- Mondd, mégis mi a pokolnak jelentkeztél ide dolgozni? Mert, ahogy elnézlek, nem hiszem, hogy pénzre lenne szükséged… Dolgoztál egyáltalán valaha is? – kérdezte Kyra lemondóan, de mikor a srác válaszolni akart, egy intéssel beléfojtotta a szót. – Hagyd, nem érdekel… Ki kell nyitnunk…
Ez a nap is tipikusan olyan volt, amiért Kyra utálta, hogy hétvégén is dolgoznia kell. Egész nap alig tízen tévedtek be a kávézóba, közülük is ketten csak útba igazítást akartak. Már majdnem négy óra volt, s egy órája senki nem tette be a lábát az üzletbe. A pincérlány jobb híján előhalászta a pult alól a számlakönyvet, és nekiállt átnézni.
- Mit csinálsz? – kérdezte Shane, mikor végzett a ma használt néhány csésze elmosogatásával, és kijött a konyhából.
- Ne tegyél úgy, mintha érdekelne… - felelte a lány, fel sem pillantva a könyvből.
- Most meg mi bajod van?... Ne mondd, hogy még mindig azért vagy dühös, mert késtem egy kicsit…
Kyra azt hitte, menten elájul ennek hallatán.
- Ezt most inkább hagyjuk… Beszélnem kell Mr. Mason-nel… - azzal félretolta az útjából a fiút, és hátrament az irodába.
Shane értetlenül bámult a lány után, már épp utána akart menni, mikor megszólalt az ajtó felett lógó csengettyű, így kénytelen volt maradni és a vendéggel foglalkozni.
- Üdv! Mit adhatok? – kérdezte, bár a hangsúlyából az érződött, hogy ha jót akar magának, most azonnal forduljon meg és sétáljon ki azon az ajtón.
- Hello! Én Kyrát keresem, a barátja vagyok. Itt van?
Shane összehúzott szemmel mérte végig a pult túl oldalán álló srácot. A fiú magabiztos fellépése és kiállása egyáltalán nem tetszett Shane-nek.
- Nem, sajnálom. Ma nincs bent – hazudta szemrebbenés nélkül.
- Hát, rendben… Pedig azt mondta egész hétvégén dolgozik…
- Hát, most még sincs bent…
- Oké, akkor… Kösz, és viszlát! – mondta a srác némileg összezavarodva.
- Viszlát! – vigyorodott el gonoszan Shane, mikor a másik fiú már ajtón kívül volt.
- Kivel beszéltél? – kérdezte Kyra, aki épp ekkor ért vissza.
- Én?... Csak egy turistával. Nem találta a múzeumot…
- Hihetetlenek ezek a turisták! Hogy még itt is képesek eltévedni… Na jó, Mr. Mason azt mondta, hazamehetsz. Ha ennyire nincs forgalom, fölösleges nyitva tartanunk.
- Rendben. Akkor hétfőn találkozunk!
- Kyra! Kyra, várj!
- Ó, hello, David! – mosolygott a lány a suli folyosóján utána loholó srácra.
- Szia! Meg akartam mutatni neked ezt… - mondta a lánynak nyújtva egy cd-t. – Kerestelek már szombaton is a Mace-ben, de az az új pincérgyerek mondta, hogy szabad napos vagy.
- Mi? Hogy mit mondott? – kérdezte a lány döbbenten.
- Hát… azt mondta, nem vagy bent… - mondta a srác a vállát vonogatva.
- Megölöm! Esküszöm, megölöm! – morogta Kyra duzzogva.
- Valami baj van? Tudod, hogy nekem elmondhatod… - mondta a srác, közelebb húzódva a lányhoz.
- Az az idióta, az a bajom… Bocs, David, de most mennem kell…
A lány dühöngve tépte fel a Mace ajtaját.
- Shane! – kiáltotta, vagyis inkább, üvöltötte, miközben az öltöző felé rohant.
- Mi a baj? – kérdezte az öltözőből kilépő fiú, az ingén lévő utolsó gombokkal bajlódva. – Időben itt voltam. Még nálad is korábban érkeztem!
- Nem érdekel, mikor érkeztél! Mit mondtál David-nek? – támadt neki dühösen.
- Hé, hé, álljunk csak meg! Ki az a David, egyáltalán?
- Ne csináld ezt, úgy se veszem be. A srác, aki szombaton itt volt, és engem keresett. Azt mondtad neki, hogy nem dolgozom. Mégis honnan vetted magadnak a bátorságot?
- Ugyan, Kyra, ne csináld már! Te jobbat érdemelsz, mint az a majom!
- Mi van? – nézett fel a fiúra Kyra, most már teljesen értetlenül.
- Hát, ha neked egy olyan fiú kell… Te tudod… - Shane ezzel lezártnak tekintette a dolgot a maga részéről, és faképnél hagyta a lányt.
- De hát… Én nem is járok David-del… - mondta halkan, de a távozó fiú azért még így is meghallotta és a szavak elégedett mosolyt csaltak az ajkára.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.