-          Ááááááááááááááá! Na végre, hogy itt vagytok!

Kyrát és Shane-t éktelen sikítozás fogadta, alig hogy kiszálltak a kocsiból a kollégium parkolójában. A lány ijedten hátrahőkölt a nem várt támadástól és a fülére szorított tenyerével próbálta védeni a dobhártyáját.

-          Neked is szia, Quara! – mosolygott a szobatársára és megölelte a lányt. – Látom, hiányoztunk – tette hozzá vigyorogva.

-          Gonosz vagy, hogy itt hagytál két hétre ezzel a törpével – mondta a másik lány duzzogva és Theo-ra pillantott, aki közben Shane-nel beszélgetett néhány lépéssel odébb.

-          Jaj, ne nyafogj már! Theo egyáltalán nem törpe és nagyon vicces társaság tud lenni… - mondta Kyra vigyorogva, majd az egyik karját a svájci fiú nyaka köré fonva magához ölelte. Theo ugyan nem hallotta, hogy mit beszélt a két lány, de eszében sem volt tiltakozni, mikor egy szép lány ölelgeti, ehelyett csak idiótán vigyorogni kezdett.

Shane finoman megköszörülte a torkát a két fiatal „ölelkezésén”. Erre Kyra gyorsan elengedte Theót, és Shane nyakába vette magát.

-          De téged azért jobban szeretlek! – mondta nevetve és egy gyors puszit nyomott a srác szájára.

-          Na azért! – enyhült meg a dobos elvigyorodva.

-          Ááááááááááááááááááááááááá! – Quara újabb éktelen sikítozásba kezdett. – Kibékültetek! Ti kibékültetek! – hajtogatta fel-alá ugrándozva, mint egy gyerek.

-          Öhm, igen, de megtennéd, hogy nem sikítozol többet? – kérdezte Shane, miközben óvatosan leeresztette az egyik kezét a füléről.

-          Oké – vigyorgott a néger lány. – Na de húzzunk be, mert megfagyok!

A többiek bólintottak. Kivették Kyra csomagjait a kocsiból és bevonultak a kollégiumba.

Kyra elgondolkozva figyelte a barátait, akik előttük mentek. Pontosabban, Theo össze-visszaugrabugrált, Quara pedig megpróbálta erről lebeszélni (vagy inkább lekiabálni), természetesen sikertelenül. Kyra picit a fejét csóválta. Úgy veszekedtek állandóan, mint az öreg házasok, a fél világnak nyilvánvaló volt, hogy odáig vannak egymásért; de persze ebbe a fél világba a másik szigorúan nem tartozott bele… Kyra titkon azt remélte, hogy történik köztük valami, amíg össze vannak zárva kettesben a kollégiumba, de vagy nem történt semmi, vagy nagyon jól titkolják… De persze, még mindig itt van előttük a szilveszteri buli…

A kollégium földszinti aulájában teljes erővel dübörgött a zene. Már elmúlt éjfél, de a diákok a legkisebb jelét sem mutatták annak, hogy szeretnék rövidre zárni a bulit.

-          Ugye tudjátok, hogy énekelnetek kell… - hajolt oda Quara Kyráékhoz, s noha egy asztalnál ültek, kiabálnia kellett, hogy a barátai megértsék, amit mond.

-          Hogy mi? – kérdezte Kyra és Shane egyszerre.

-          Jól hallottátok – vigyorgott a másik lány. – Mindjárt kezdődik a karaoke, és nektek énekelnetek kell. Készüljetek fel rá lélekben! – mondta, azzal gyorsan elvegyült a tömegben, mielőtt a másik kettőnek még eszébe jutna megtorolni rajta ezt a kis merényletet.

A másik kettő szótlanul, döbbenten, mondhatni tátott szájjal bámult a tömegben eltűnő barátjuk után. Nem mintha bármelyiküknek idegen lenne az éneklés vagy a szereplés… De ez azért mégis csak hideg zuhanyként érte őket, így hajnali fél kettő magasságában. Kyra felsóhajtott, majd az asztalra hajtotta a fejét. Shane elmosolyodott és megcirógatta a lány haját.

-          Törődj bele, úgy sem fogad el nemleges választ… - mondta a srác, elvégre is, ha énekelni kell, hát énekelni kell. – Még úgy se énekeltünk közösen! – tette hozzá derűsen.

-          De jó, hogy ilyen optimista vagy… - jegyezte meg Kyra cinikusan, de azért ő is elmosolyodott.

-          És, akik már nagyon várják, hogy énekelhessenek: Kyra és Shane!

Ezzel a bejelentéssel egy időben Theo és Quara finoman a színpadra taszigálták a barátaikat, akik mostanra beletörődtek, hogy úgy sem kerülhetik ezt el, így inkább igyekeztek jól érezni magukat…

Oly sok mindent kell még tennem

Ez egy őrület, a jövőnk oly közel

Százfelé húzunk

De bármi történjék, tudom, te ott vagy nekem

Ott vagy a fejemben, ott vagy a szívemben

Nem számít, hogy hol vagyunk

Minden rendben lesz, még ha távol is vagy tőlem

Csak veled akarok lenni, csak veled

Nincs mit tenni

Csak veled akarok lenni, csak veled

Nem számít hová sodor az élet

Semmi sem választhat el minket

Tudod, hogy így van

Csak veled akarok lenni

Tudod, milyen az élet, egy perc alatt megváltozik

Napsütésre eső jön, de ez így van jól

Egy olyan barát, mint te, megkönnyíti ezt

Tudom, hogy mindig velem leszel

Akár fel, akár le

Tudod, hogy melletted leszek

Bármiben számíthatsz rám

Csak veled akarok lenni, csak veled

Nincs mit tenni

Csak veled akarok lenni, csak veled

Nem számít hová sodor az élet

Semmi sem választhat el minket

Tudod, hogy így van

Csak veled akarok lenni

-          Nem akarom, hogy el kelljen menned… - motyogta Kyra és közelebb bújt Shane-hez.

A srác halkan felnevetett és szorosan magához ölelte a lányt. A tegnap esti bulizás után mindketten nagyon fáradtak voltak, de ennek ellenére a srácnak el kellett érnie a buszt, ami hazaviszi, így muszáj volt korán felkelniük.

-          Én sem akarom, de az egyetem nem fizeti tovább az ösztöndíjamat itt nálatok… Ami nem gond, mert ettől még maradhatnék, de ha maradok, akkor kirúgnak az egyetemről, attól pedig az apám vadulna be, és nincs szükségünk arra, hogy még ezzel is magunk ellen fordítsuk…

-          Igen, tudom… - sóhajtotta a lány. – De máris hiányzol… - nyafogta.

-          Csak két hét, utána úgyis haza kell jönnöd a megbeszélésre meg ilyenek… - bíztatta Shane elmosolyodva. – Észre sem veszed, és máris megint együtt leszünk…

-          Megígéred? – kérdezte Kyra és felemelte a fejét.

-          Megígérem – nevetett fel Shane és megcsókolta a lányt. – De most mennem kell, mindjárt indul a busz. Légy jó meg okos és tanulj szépen! – tette hozzá viccelődve, mielőtt még egyszer megölelte és megcsókolta volna.

-          Úgy lesz, anyu… - Kyra is felnevetett és nyelvet öltött a dobosra, aki erre válaszul csak mosolyogva megcsóválta a fejét és felszállt a buszra.

Kyra még megvárta, míg a jármű elindul, majd visszasétált a kollégiumba. Szüksége van még néhány óra alvásra. Holnaptól megint órákra kell járnia meg dolgozni. Furcsa, hogy két hét alatt milyen könnyen elszokott ettől a rutintól: tanulás, munka, tanulás, munka…

Egy nap az nem elég arra, hogy összeszedje magát az ember egy szilveszteri buli után. Ez tény. És ezt az is alátámasztotta, hogy a második féléve első tanítási napján a kollégium összes lakója laposakat pislogva ült, vagy inkább fetrengett a nagy előadó székein; vagy a merészebbek egyszerűen az asztalra borulva aludtak, míg a tanárok érkezését várták…

Kyra az asztalán könyökölt és a tenyerébe támasztotta az állát. A többiekhez hasonlóan ő is álmosan pislogott, vagy inkább nyitott szemmel aludt, míg nem az eléje letett kávéspohár látványára ijedten fel nem rezzent.

-          Jesszusom, a szívbajt hozzátok rám! – nyögött fel, mikor felemelte a fejét és a vigyorgó barátait látta maga előtt. – De köszi… - tette hozzá és a kezébe vette a poharat.

De aztán hirtelen szöget ütött valami a fejében, mire ismét felkapta a fejét és Theóékra bámult, akik még mindig vigyorogva álltak előtte. Értetlenül bámulta előbb a vigyorgó arcukat, majd lassan végigmérte őket, keresve rajtuk valami szokatlant, amit hamarosan meg is talált…

-          Áááááááááááááááááá! Ti összejöttetek! – visított fel és a másik kettő összekulcsolt kezére mutogatott.

-          Csöndesebben, ha lehetne, valaki itt aludni szeretne… - motyogta egy srác morcosan, aki néhány székkel arrébb az asztalra hajtva a fejét, próbálta bepótolni a szilveszteri alvás-kiesést.

-          Bocsi… - motyogta Kyra, nem túl bűnbánóan ugyan, tekintve, hogy túlságosan örült annak, hogy a barátai végre összejöttek.

-          És legközelebb mellőzhetnéd a sikítozást is… - tette hozzá Quara a fülét masszírozva.

-          Csak, hogy tudd, milyen érzés – vigyorgott rá a szobatársa, mire Quara csak elfintorodott, és annyiban hagyta a dolgot.

-          Nos, ha mindenki itt van, akár kezdhetjük is! – szólalt meg az igazgató, mikor a teremben csend lett (ami igazán nem tellett sok időbe, tekintve, hogy a diákok fel édesdeden aludt az asztalára borulva). – Az év végi zárójegyek megszerzéséhez mindenkinek egyéni performance-ot kell összehoznia, amit a vizsgahéten a tanáraitok, valamint a csoporttársaitok előtt kell majd előadnotok. Az előadásokat csak annyiban korlátozzunk, hogy egyénileg készüljetek rá, illetve a mentoraitok segítségét kérhetitek hozzá, ha szükséges. Amennyiben saját művet készítetek a vizsgára, azt legkésőbb két héttel a vizsgahét előtt, be kell mutatnotok papíron a tanárotoknak. Akinek van kérdése a témában, forduljon bizalommal bárkihez a tanárok közül, most pedig induljatok az óráitokra!

Kyra felnyögött a hír hallatán. Mintha nem lenne elég dolga ezen kívül is! Végül egy nagy sóhaj kíséretében feltápászkodott a székéből, és az újdonsült szerelmespárra nézett, akik voltak olyan mázlisták, hogy az első órájuk csak délben kezdődött.

-          Akkor majd délután találkozunk! – búcsúzott tőlük, majd elindult zongoraórára…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.