Eltelt már vagy két hét azóta a bizonyos látogatás óta, és Kyra többé-kevésbé beletörődött, hogy anyja hozzá készül menni a barátja apjához. De még most is, valahányszor jobban belegondolt ebbe, a helyzet fonákságától a hideg futkározott a hátán. Mikor Noeminek beszámolt a dologról, életében először került abba a helyzetbe, hogy még a barátnőjének is elakad a szava. Már pedig, ha Noemi Tylernek elakad a szava az bizony elég durva…

De hiába volt Kyra minden lázadása és veszekedése az anyjával, többé nem húzhatta ki magát a közös vacsorák és teadélutánok alól, amit anyja Kevinnel együtt rendezett. Összesen öt ilyen boldogító programjuk volt eddig. Az egyetlen, amiért a lánynak sikerült túlélnie és elviselnie ezeket az alkalmakat, az Shane-nek és a testvéreinek volt köszönhető. Barátja természetesen mindent megtett, hogy a lánynak a lehető legkevesebb időt kelljen hármasban töltenie szüleikkel. Öccsei az első pillanattól megszerették, különösen Kyle, a legkisebb.

Ezen a délutánon a Mace-ben kifejezetten hangosan múlatták az időt a vendégek. Volt egy nagyobb csoport, valami osztálytalálkozót vagy hasonló örömteli eseményt ünnepeltek és persze maga után vonta a hangos anekdotázást és nevetgélést. De azért a többi vendéget se kellett félteni. Ám minden zajongásuk ellenére is békések voltak, s nem ugráltatták halálra Kyrát. Mert, hogy aznap ismét egyedül kellett ellátnia a pincéri teendőket (és minden egyebet is), ugyanis Shane-éknek most volt az első stúdiópróbájuk. De azért a lány sem panaszkodhatott. Itt volt helyette Kyle. Ami ugyebár nem ugyanaz, de a kisfiú imádnivaló volt és rajongott Kyráért.

Az utóbbi időben rászokott arra, hogy iskola után nem hazamegy, hanem idejön a Mace-ben, hogy Kyra segítsen neki házit írni – ami nem is árt, mert az otthoni állapotok annyira megviselték a fiúcskát, hogy az iskolában nagyon siralmasan teljesített. És mivel Mr. Skyler - hogy bizonyítsa jó indulatát a lány felé – ragaszkodott hozzá, hogy fizessen a lánynak, amiért segít tanulni Kyle-nek, így Kyra még plusz keresetre is szert tett, amellett, hogy remekül szórakozott a gyerekkel.

Most a pult mellé állított asztalnál üldögéltek, és Kyra a matek házit magyarázta Kyle-nak, aki csillogó szemekkel figyelte.

-          Most már menni fog? – kérdezte a lány.

-          Azt hiszem… De ugye azért segítesz? – kérdezte a fiúcska, olyan pillantással, hogy csak akkor lehetett volna nemet mondani neki, ha kőből van a szíve.

-          Persze. De most kezdd el, és ha nem megy, szólj! Kérsz addig még egy limonádét?

-          Igen!

Kyra mosolyogva megsimogatta a fiúcskát, majd elvette a poharát és a pult mögé sétált. Miközben az üdítő kevergette, megszólalt az ajtó feletti csengettyű. A vendég a pulthoz hangos cipőkopogás közepette a pulthoz lépdelt. Kyra felpillantott, és nehezére esett elnyomnia egy ingerült sóhajt az érkező láttán. De végül mégis megtette, sőt, még egy mosolyt is erőltetett magára.

-          Hello! Mit adhatok?

-          Á, pont téged kereslek, pincérlány! – szólalt meg Rebeka, mintha meglepődött volna azon, hogy itt találja Kyrát. – Azért jöttem, hogy tisztázzunk néhány dolgot…

-          Mégis miről? – kérdezett vissza a másik lány, már előre unva az előtte álló „beszélgetést”.

-          Shane-ről. Természetesen. Jobban tennéd, ha leszállnál róla végre. Hát nem veszed észre, hogy csak szánalomból van veled? – kérdezte leereszkedő hangon a szőke lány.

-          Ó, ez most komoly? – kérdezett vissza Kyra, mint akit komolyan megrázott a hír.

-          Komolyan. Shane igazán olyan rendes srác, nem akar téged megbántani, de nehogy azt hidd, hogy melletted marad. Már az is csoda, hogy mostanáig kibírta melletted. Hiszen… nézz csak magadra! Ki vagy te?... Egyébként meg, ha Shane annyira szeret… mért nincs most itt?

-          Ha pedig Te bármit jelentenél Shane-nek elmondta volna, hogy hol van most. Mert Én, nagyon jól tudom, hol van most: stúdiópróbán az Illusion első lemezéhez… - felelte Kyra fölényesen és diadalmasan elmosolyodott Rebeka elsápadó arca láttán.

-          De… de…

-          Elnézést, kisasszony! Fizetnénk! – szólalt meg egy férfi az egyik asztalnál.

-          Azonnal megyek!... Amíg kitalálsz valami elmés magyarázatot arra, hogy Shane miért nem közölte veled, hogy lemezszerződést kaptak, örülnék neki, ha elhagynád a Mace-t… Amint látod én itt dolgozom és várnak rám… Viszlát! – vigyorgott leplezetten megvetéssel a lányra Kyra, majd a távozni kívánó vendégekhez lépett, útközben lerakva Kyle limonádéját a kisfiú elé.

Rebeka sápadtan, ledöbbenve bámult a lány után. De akkor döbbent csak meg igazán, amikor ráébredt, hogy a kisfiú, aki csillogó szemmel bámult Kyra után, nem más, mint Shane kisöccse. A szőke lány szép arca eltorzult a dühtől, és olyan erővel tépte fel, majd vágta be maga mögött az ajtót távoztában, hogy az egyik csengettyű még le is szakadt…

-          Húúú…. Csak nem féltékeny valaki… - mormolta gúnyos mosollyal Kyra, miközben felszedte a földről a kis csengőt.

Másnap fél tízkor már a Bertonwoodon belül tudhatta magát, ami az ő esetében különösen lenyűgöző volt, tekintve, hogy csak tízkor kezdődött az órája. De mivel az évvégi verseny egyre közeledett, megbeszélte Shane-nel és Mr. Mason-nel, hogy ezentúl a srác viszi a reggeli műszakokat egyedül, hogy neki legyen lehetősége korábban bejárni a suliba gyakorolni a versenyre. Cserébe a lány egyedül dolgozott azokon a délutánokon, amikor az Illusion-nek felvételei voltak a stúdióban.

A második emeleti teremhez érve Kyra úgy torpant meg, mint, aki falnak ütközött. Az ajtón egy cédula díszelgett: „Mr. Minim órái a mai napon (04. 28.) betegség miatt elmaradnak.” Ez az üzenet fogadta már több, mint egy hete a lányt minden nap, és tekintve, hogy a dátum minden alkalommal változott, a tévedés lehetősége – vagyis, hogy az érvényét vesztett cédula függne az ajtón – ki volt zárva. Kyra körülnézett a folyosón, hátha talál valahol egy tanárt, akitől megtudhat valami fontosat, de rajta kívül csak néhány diák lézengett erre. Így aztán a lány kénytelen volt leballagni a tanári irodáig, ha meg akart tudni valamit. Már pedig ő most már igazán tudni akarta, hogy mi van a tanárával.

Bekopogott az ajtón, majd türelmesen várta, hogy valaki kijöjjön.

-          Jó napot, miben segíthetek? – kérdezte a kilépő idős asszony, Mrs. Chors.

-          Jó napot! Én csak azt szeretném kérdezni, hogy van-e valami hírük Mr. Minim-ről. Már majdnem két hete minden alkalommal elmaradtak az óráim, és a tanár úr nélkül nem fogok tudni felkészülni a zongoraversenyre. Szeretném tudni, hogy mikor fog visszajönni tanítani… - magyarázta a lány.

A tanárnő arcán csalódott-szomorú kifejezés jelent meg.

Sajnálom, de azt kell mondanom, hogy egyáltalán nem biztos, hogy Mr. Minim vissza fog jönni. Kórházban van. Az orvosok azt mondják, hogy nagyon válságos az állapota…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.