-          Micsoda? – kérdezte Kyra elsápadva; úgy érezte, hogy egy rossz álomba csöppent. Jó, persze, Mr. Minim már elég idős volt, de soha nem került még kórházba, amióta ő ismeri… Itt valami tévedésnek kell lennie…

-          A jövő hétre elkészülünk az új beosztással; hogy melyik tanárok tudják átvenni Mr. Minim óráit, és akkor folytathatod a felkészülést a versenyre – tette hozzá megnyugtatásképp az idős asszonyság.

-          Öhm… Rendben… Addig is, meg tudná mondani, hogy melyik kórházban van a tanár úr? Szeretném meglátogatni…

-          Ó, persze, persze! Várj egy percet, felírom neked! – Ezzel a nő visszavonul a tanáriba és néhány percnyi várakozás után ismét felbukkant, egy cetlit nyomva Kyra kezébe. – Parancsolj, és add át üdvözletünket George-nak!

-          Úgy lesz, Mrs. Chors! Viszlát, és köszönöm! – búcsúzott a lány.

Kyra vetett egy gyors pillantást a cetlire, majd kirohant az iskolából.

-          Jó napot! Mr. Minimhez jöttem látogatóba… - szólította meg a kórház recepciós pultja mögött ténykedő nővérkét.

-          A neve? – kérdezett vissza a nő, fel sem pillantva a munkájából.

-          Kyra Templton… - felelte a lány elbizonytalanodva, attól tartott, hogy a nő majd nem akarja beengedni, mivel nem rokonok.

A nővér most felpillantott a lányra, majd begépelt valamit a számítógépen. Utána újra a lányra pillantott.

-          Rendben, bemehet hozzá. Harmadik emelet, negyvenhatos szoba. Félórát maradhat nála, az úr nagyon beteg, nem szabad kimeríteni, úgyhogy kérem, ne zaklassa fel semmivel!

-          Értettem… Köszönöm… - vágta rá Kyra meghökkenten, majd eliramodott a lift felé.

Halkan bekopogtatott az ajtón, mielőtt benyitott volna.

-          Jó napot, Mr. Minim! Bejöhetek?

A tanár leeresztett az arca elől az újságot, sápadt, beesett arcán mosoly ragyogott föl, mikor meglátta a lányt.

-          Kyra! Jöjjön csak be!

A lány mosolyogva belépett a szobába. Az ágy mellé húzott egy széket és letelepedett.

-          Hogy érzi magát? Nagyon aggódtam, hogy már majdnem két hete nem járt a Bertonwoodban… Maga nélkül nem tudok felkészülni a versenyre! – fakadt ki a lány, de az arcáról sütő aggodalom sokkal inkább szólt az idős férfiért, mint saját magáért meg a versenyért.

-          Ugyan, Kyra! Ne butáskodjon! Hiszen maga nagyszerűen zongorázik, és a darab, amit a versenyre komponált, egyszerűen csodálatos! Csak gyakoroljon, gyakoroljon és akkor semmi baj nem lehet! – mondta magabiztosan Mr. Minim.

-          Bárcsak én is így érezném… - sóhajtott a lány.

-          Kyra! Nem szabad most elhagynia magát! Már csak néhány hét van hátra…

-          Igen, tudom… - Halvány félmosolyra húzódott a lány ajka. – De mikor szokik már le arról, hogy magázzon? Nem is tudom hány kéz kéne még ahhoz, hogy számon tartsam, hányszor kértem, hogy tegezzen!

-          Tudod mit? Én rászokok arra, hogy tegezzelek, és te cserébe rászoksz, hogy nem kételkedsz a képességeidben? Rendben?

-          Rendben! – nevetett fel a lány.

-          Na, akkor most mesélj nekem az iskoláról meg magadról! Hallani akarok mindent! – mondta a tanár félre téve az ölében heverő újságot.

Távoztában Kyra meghagyta a telefonszámát az egyik nővérnek, és a lelkére kötötte, hogy mindenképpen értesítse, ha Mr. Minim állapotában változás állna be. Akár jó, akár rossz. Ezután visszament a Mace-be, mert a megegyezésük fényében nem tehette meg, hogy szabad napot kér délutánra. Már így is pénzszűkében lenne, ha Mr. Skyler nem fizetne Kyle korrepetálásáért.

-          Szia, Kyra!

-          Kyle! Hát te meg mit keresel itt?

A kisfiú a Mace lépcsőjén ült, és első ránézésre meg lehetett állapítani, hogy már jó ideje várakozik itt.

-          Elmaradt két órám az iskolában. Beteg a tanárnő és nem találtak helyettesítőt, úgyhogy hazaengedtek minket – felelte a kisfiú.

-          De akkor miért nem mentél haza? – kérdezte értetlenül a lány.

-          Nem szeretek ott lenni, ha Shane nincs otthon… Úgyhogy inkább idejöttem… - magyarázta Kyle elszontyolodva, mert attól félt, hogy Kyra hazaküldi.

-          De az apukád keresni fog! Ma nincs korrepetálásod velem… - Kyra felsóhajtott, majd kinyitotta a kávézó ajtaját és beterelte a kisfiút. – Várj meg itt!

Gyorsan átöltözött és visszament a gyerekhez.

-          Kyra! Ne küldj haza, kérlek! Muszáj segítened! Mr. Matson azt mondta holnap dolgozatot fog íratni! – fogta könyörgőre a kisfiú.

-          Tényleg dolgozatot írtok, vagy ezt csak azért mondod, hogy itt maradhass? – kérdezte szigorúan.

-          Tényleg! – vágta rá a gyerek (az igazságnak megfelelően), és elmosolyodott, mert tudta, hogy így biztosan maradhat.

-          Rendben. Felhívom apádat, hogy itt vagy és majd este hazaviszlek…

-          Azt hittem már soha nem mennek el! – sóhajtott fel Kyra, mikor végre sikerült az utolsó vendéget is ajtón kívülre raknia. Pedig még nyolc óra sem volt; de Kyle miatt minél hamarabb indulni akart. A fiúcska már így is el-elszundított a sarokasztalnál. - Gyere, Kyle, indulunk haza!

-          Rendben…

A gyerek ásítozva felvette a kabátját és a táskáját, majd elindultak.

Még szerencse, hogy a Mace Shane-ék házához közelebb van, mint Kyra lakásához. Így alig félórás utazgatás árán sikerült célhoz érniük. A kert kapu nyitva volt és az udvaron egy csomó (méregdrága) autó parkolt.  A lányban rossz érzés ébredt.

-          Mondd csak, Kyle… Az apukád vendégeket vár ma estére?

-          Nem tudom… - vont vállat a fiú és ásított egyet. – Nekem soha nem mond semmit…

-          Aha… - Kyra megnyomta a csengőt, készen arra, hogy belökje Kyle-t az ajtón és elrohanjon, ha úgy adódna. De arra, ami történt, közel sem volt eléggé felkészülve… Az ajtó ugyanis kinyílt és…

-          Kyra! Drágaságom! De jó, hogy itt vagy! Gyere csak be… Alig reméltem, hogy eljössz…

Az ajtó mögött nem más állt, mint Kyra anyja, és még mielőtt a lány akár megszólalhatott, vagy megmozdulhatott volna, már be is rántotta a házba, és többé nem volt lehetősége elszökni…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.