Hétfő reggelre az időjárás úgy döntött, hogy megbosszulja a jó két hete tartó jó időt. Ennek jegyében drasztikus hőmérsékletzuhanás és fagyos szél fogadta a korán reggel munkába induló Kyrát. A borzalmas időjárás kellően kikezdte a lány hangulatát, hozzáadva még az egész vasárnapon át tartó idegeskedést, hogy mi lesz, ha újra találkoznak Shane-nel? Ám minden idegesség és fagyoskodás ellenére is nevetésben tört ki, mikor meglátta a kávézó előtt fagyoskodó Shane-t. A srác által viselt bőrdzseki vajmi kevés védelmet nyújtott a hideg szél ellen.

-          Jó reggelt, szép herceg! Csak nem aludtál még, mikor öltözködtél? – kérdezte nevetve.

-          Látom nagyon vicces kedvedben vagy ma reggel, Hamupipőke… - felelte durcásan a fiú, de nem tudta megállni, hogy el ne mosolyodjon. – És most, ha lennél szíves sürgősen kinyitni azt az ajtót…

Kyra csak megforgatta a szemét, és néhány percnyi kotorászás után sikerült is meglelnie a Mace kulcsait. De úgy tűnt, hirtelen nem is olyan sürgős Shane-nek, hogy az ajtón belülre kerüljön, mert amint a lány ellépett mellette ajtót nyitni, visszahúzta, hogy megcsókolja…

-          Azt hittem, fázol… - suttogta a lány, mikor ajkaik elváltak.

-          Igazad van… Nyisd gyorsan azt az ajtót! – nevetett a srác.

-          Jól van, jól van!... Tudod… olyan furcsa ez az egész… Hiszen, nem is tudok rólad szinte semmit. Hogy hány éves vagy, jársz-e egyetemre… akármit… - mormolta halkan maga elé, miközben a zárakkal bajlódott.

-          22 vagyok; igen járok egyetemre, közgázt tanulok, de csak, mert apám ragaszkodott hozzá; van három öcsém és a kertvárosban lakunk. Most már jobb? – kérdezte, mikor már bejutottak a kávézóba.

Kyra zavartan az ajkába harapott. Nem hitte, hogy a fiú meghallotta, amit mondott.

-          Tudod, hogy nem így gondoltam… De örülök, hogy elmondtad… - mosolyodott el.

Shane támogatása hihetetlen erőt adott Kyrának. Már nem kínlódott annyit, amiért hajnalban kell kelnie; hogy iskola előtt és után is dolgoznia kell; hogy különórára kell járnia Mr. Minimhez az év végi zongoraverseny miatt. Sőt még az sem rémített meg annyira, hogy találnia kell egy szabadon választott darabot is a versenyre.

Péntek délután kivételesen időben elengedte őket a Senor az óráról és Noemivel nevetgélve léptek ki a Bertonwood kapuján.

-          Kyra!

A lány kíváncsian mosolyogva pillantott fel a neve hallatán, de meglepődni sem maradt ideje, mielőtt Shane felkapta, és boldogan körbepörgette. Ott, az utca közepén.

-          Shane! Tegyél le! El fogom ejteni a gitáááárt… - visított a lány, de közben nevetett. – Mi történt? – kérdezte, mikor végre újra két lábbal állt a talajon.

-          Egy lemezcég szerződést ajánlott nekünk!!! Az egyik emberül ott volt a Nautilusban a múlt héten és tetszett neki! Ki akarják adni a dalainkat! – lelkendezett a srác.

-          Ez fantasztikus! Gratulálok! – Kyra boldogan ölelte át a srácot.

-          Beszéltem Mr. Mason-nal. Azt mondta szabad napot kapunk mára. Ma este ünnepelünk! Te meg én és a banda… Hé, Noemi, van kedved jönni? – fordult hirtelen Kyra barátnőjéhez, aki vigyorogva álldogált az iskola lépcsőjén még mindig.

-          Naná, hogy van! De ugye a haverjaidnak nincs mind barátnője?... – kérdezte felvont szemöldökkel.

-          Csak Andy-nek… De ne aggódj, lesz ott elég srác, válogathatsz – nevetett Shane. – Akkor este találkozunk, nálunk lesz a buli, itt a cím… Nekem még el kell intéznem néhány dolgot estig. Viszlát, lányok! – egy gyors csókot nyomott Kyra ajkára még, mielőtt elrohant volna.

-          Kész vagy már?

Noemi hangja türelmetlenül csengett. A lány már vagy tíz perce menetkészen állt az ajtónál, de Kyra még mindig fel-alá rohangált a lakásban. Tekintve, hogy kettejük közül csak ő rendelkezett saját lakással, így logikusnak tűnt, hogy nála készüljenek a bulira. Csak hát ebből egyenesen következett, hogy éktelenül el fognak késni a buliból, mert Kyra képtelen időben elindulni otthonról. Mert hát tuti, hogy minden sarkon talál valamit, amit még magával akar vinni, vagy át akar öltözni és hasonlók.

A türelmetlenül toporgó Noemit a csengő térítette magához.

-          Kinyitnád, kérlek? – kiáltott ki Kyra a fürdőből.

-          Hát persze… mintha lenne más választásom… - sóhajtott a lány, miközben a kilincsért nyúlt. – Oh… hello, Mrs. Templton…  - nyögte, mikor meglátta az ajtóban álló nőt.

-          Hello, kedveském… Kyra itthon van? – kérdezte a nő.

-          Öhm… - Noemi csak eddig jutott a válaszban, mikor a keresett lány hangja hallatszott a fürdőből.

-          Ki az, Noemi?

-          Én vagyok az, drágám! – kiáltotta a nő, megelőzve a másik lányt, aki legszívesebben azonnal eltűnt volna a lakásból, hiszen pontosan tudta, hogy most mi fog következni.

Kyra döbbent, haragos arccal jelent meg az előszobában.

-          Anya? Mégis mit keresel itt? – kérdezte a lány, már-már hisztérikus hangon.

-          Milyen csinos vagy, drágám! – gügyögte a nő csöpögő hangon. – Nagyszerű! Szeretnélek bemutatni valakinek… Elmegyünk vacsorázni a Saint Angel-be. Gyere, lent vár a taxi…

Kyra szóhoz sem jutott a döbbenettől.

-          Nem! Nem megyek veled sehová! Megmondtam, hogy nem vagyok kíváncsi semelyik legújabb balfácánra, akit sikerül behálóznod! Egyébként pedig programunk van Noemivel… Kedves lenne tőled, ha most elmennél… - mondta a lány dühtől remegő hangon, s olyan fagyos pillantást vetett az anyjára, hogy ha annak van egy csepp esze is (már pedig ezt nem lehetett elmondani róla), akkor azonnal eleget tesz a burkolt utasításnak.

-          Na de, drágaságom! Ez most egészen más! Kevin nagyon rendes férfi! Ne viselkedj gyerekesen! Hozd a táskád és menjünk!

-          Nem! Anya, tűnj el! Nem mondom még egyszer! – Kyra most már üvöltött.

-          Hát… rendben… De tudd, hogy ez most igazán fájt! – lehelte a nő drámai hangon, mielőtt távozott volna.

Amint becsukódott az ajtó, Kyra erőtlenül nekitámaszkodott a falnak.

-          Hé, kisanyám, minden oké?... Ha akarod, felhívom Shane-t, hogy nem tudunk elmenni a buliba… - szólalt meg csendesen Noemi. Elég jól ismerte már Kyra és az anyja kapcsolatát, hogy tudja, mennyire kiborítják ezek a találkozások a lányt. Nem véletlen, hogy a lány tizenhat éves kora óta egyedül él ebben a picike lakásban, minden szabad idejében a Mace-ben dolgozik, és veszettül küzd azért, hogy megtartsa az ösztöndíját a Bertonwood-ban. Mert az anyja állandóan összeszed valami lehetetlen alakot, aki aztán néhány hónap után otthagyja, és persze magával viszi a pénzét is…

-          Nem! Mindjárt kész vagyok! Muszáj elmennünk! Ez nagyon sokat jelent a fiúknak. Ez egy fantasztikus lehetőség a számukra… Ott kell lennem Shane mellett… - mondta a lány, de az egész úgy hangzott, mintha magát győzködné, hogy nem szabad összeomlania…

Félórával később ott álltak Shane-ék kertvárosi háza előtt. Bár a villa pontosabb kifejezés lett volna. Három szint, hatalmas kert medencével és egzotikus növényekkel… Kyra hirtelen szörnyen szánalmasnak érezte magát. Azt eddig is sejtette, hogy Shane közel sem olyan csóró, mint ő, akinek az a munka a Mace-ben a mindene. De ez… a ház láttán legszívesebben hazaszaladt volna, hogy elbújjon az ágy alatt… De ezt nem tehette meg. Már csak azért sem, mert mire észbe kapott Noemi már odabent volt. Halkan felsóhajtott és követte a barátnőjét…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.