Kyra abban reménykedett, hogy az elkövetkező két hétben lesz ideje és lehetősége találni valamilyen kifogást, ami megmenti a közelgő találkozástól Shane-nel. Ugyanakkor, rémesen rosszul érezte magát, amiért szíve szerint hátráltatná a fiúk karrierjét. És sajnos Noemi sem könnyítette meg a helyzetét. Semmilyen szempontból.

A Teddel való beszélgetést követően egyenesen visszament a kollégiumba, hogy majd onnan felhívja barátnőjét. Szerencséjére még Quara sem volt a szobában, de hiába hívta Noemit egyszer, kétszer, ötször, a lány minden alkalommal kinyomta őt. Az ötödik alkalom után értetlenül bámult a telefonja kijelzőjére, mintha azt várná, hogy az ő készülékében van a hiba, de persze nem így volt.

Dühösen gyömöszölte a zsebébe a kis készüléket, és úgy döntött, megnézi a kávézót, hátha talál ott valakit, és akkor legalább annyi sikere lesz a napnak, hogy szerez munkát.

A kávézó nyitva volt ugyan, de odabent egyetlen vendéget sem látott. A pult mögött egy lány pakolta helyükre a kávésdobozokat.

-          Hello! – köszönt Kyra, mikor belépett.

-          Hello! Miben segíthetek? – fordult felé a lány mosolyogva.

-          A munka miatt érdeklődnék. Láttam az akadémián, hogy pincért kerestek… - magyarázta Kyra, és ő is elmosolyodott. A Mace után kifejezetten otthonosan érezte magát itt.

-          Oké, egy pillanat, szólok a főnöknek – a lány eltűnt a pult mögül nyíló ajtó mögött, hogy néhány perc múlva egy negyvenes éveiben járó nővel térjen vissza.

-          Üdv! A nevem Melissa Preston. Trisha mondta, hogy a munka érdekelne… - nyújtott kezet a nő Kyrának.

-          Kyra Templton vagyok. Idén kezdek az akadémián. Korábban négy évig dolgoztam egy kávézóban…

-          Ó, nyugi, kislány! – mosolygott rá a nő. – Ez nem űrkutatás, csak kávét kell felszolgálni. Örülök, hogy van tapasztalatod, de anélkül is felvennélek. Inkább az a kérdés, hogy mikor tudsz kezdeni? – kérdezte Melissa vidáman.

-          Akár azonnal! – vágta rá a lány, gondolkodás nélkül. – De… két hét múlva csütörtökön el kéne utaznom, és csak vasárnap este jönnék vissza. Ez nagy gond? – kérdezte elbizonytalanodva.

-          Nem, dehogy! Az előkészítő alatt szinte úgysincs forgalom. Addig még elboldogul Trisha egyedül is. Akkor, ha most ráérsz, gyere be az irodámba és aláírhatod a papírokat.

-          Rendben! – mosolygott Kyra megkönnyebbülten.

Az elkövetkező két hét gyorsan eltelt, annak dacára, hogy az előkészítős előadások mindent elkövettek, hogy leendő diákjaik még szeptember előtt halálra unják magukat. Kyra is csak Quara és Theo (főleg Theo) társaságának köszönhetően élte túl azt a napi néhány órácskát.

Aztán mire észbekapott már csütörtök volt és ő kocsiban ülve úton volt hazafelé. Minden egyes megtett mérfölddel egyre nőtt az idegessége. Az eltelt két hét alatt nem sikerült megtudnia semmi érdemlegeset. Persze, amennyire sikerült elérnie a barátait, ez nem meglepő. Ted elküldte neki a dalokat, amiket meg kellett tanulnia, és Noemi nagy sokára volt csak hajlandó visszahívni, de a barátnője életükben először nem segített neki. Vagy legalábbis Kyra közel sem érezte segítségnek Noemi szavait. Ráadásul érezte, hogy a lány eltitkol előle valamit, csak épp nem tudta, mit. Azt ugyan sejtette, hogy köze lehet a dolognak Shane-hez, de ennél közelebbi megállapítást nem sikerült tennie…

Már majdnem este tíz volt, mire leparkolt a lakása előtt. A lépcsőket mászva felhívta Tedet.

-          Hello, Kyra! Sikerült épségben hazaérni? – kérdezte a fiú vidáman.

-          Ja, valami olyasmi - tért ki a válasz elől Kyra, mert közel sem érezte úgy magát, mint aki épségben van. Na nem fizikailag, sokkal inkább lelkileg. – Mi a holnapi program? – kérdezte a sráctól.

-          Kilenckor találkozunk a stúdió előtt, oké? A többit majd ott megbeszéljük. Pihend ki magad, hosszú napnak nézünk elébe! – Ted hangján tisztán hallatszott, hogy vigyorog és a lány nem volt biztos benne, hogy ez jó neki.

-          Rendben, akkor holnap. Viszlát!

A holnap sokkal gyorsabban eljött, mint Kyra várta. Azzal a gondolttal tartotta magában a lelket, hogy minél hamarabb túl van ezen a hétvégén, annál hamarabb mehet vissza az OMA-ra, ahol biztonságos távolságban lehet Shane-től… Álmosan, egy pohár kávét szorongatva érkezett a stúdió elé, bő húsz perccel korábban a megbeszélt időpontnál.

-          Remek, hát ezért keltem fel én ilyen korán?... – motyogta nyűgösen, mikor látta, hogy a bandából még senki nincs ott.

-          Jó reggelt! – Hangzott fel közvetlenül a háta mögül a köszöntés.

A hangtól borzongás futott végig a gerincén és a gyomra bukfencet vetett, s ha mindez még nem lett volna elég, kis híján magára öntötte a kávét, ahogy megfordult. Alig néhány hét telt el azóta, hogy nem látta a fiút, de a szíve kihagyott egy ütemet, ahogy a pillantásuk találkozott.

~Neki van a legszebb szeme a világon…~ gondolta elgyengülten. ~Hagyd ezt abba! Megcsókolta!...~

Kétségbeesetten igyekezett észben tartani, hogy Shane megcsókolta Rebekát. Ez volt ugyanis az egyetlen dolog, ami megakadályozta abban, hogy azonnal megcsókolja. És az sem segített valami sokat, hogy alig egy lábnyi hely volt kettejük között. Kyra sietve hátrált egy lépést és hogy még véletlenül se kelljen beszélnie a sráccal, az ajkához emelte a kávés poharat.

Shane akkor sem érezhette volna rosszabbul magát, ha Kyra egyenesen arcul csapja. Sőt, ha lehet, ez a hallgatás még rosszabb volt, mintha felpofozná, vagy kiabálna vele. Sikerült elfojtani egy keserű sóhajt, ami kikívánkozott belőle, és úgy döntött, nem hajlandó feladni Kyrát harc nélkül. És ezt a harcot itt és most el is kezdi! De hogy?... Idegesen megköszörülte a torkát.

-          És, milyen az új suli?... – kérdezte végül.

-          Jó. A srácok igazán rendesek velem… - válaszolta végül Kyra.

-          Az jó… Kyra, szeretném, ha tudnád, hogy… - a srác vett egy mély levegőt, mielőtt folytatta volna.

De Kyra azt már nem tudta meg, hogy mit akart mondani, ugyanis, mielőtt Shane folytathatta volna, megérkeztek a többiek. A lány egyszerre örült is meg nem is az érkezésüknek. Örült, hogy végre nem kell kettesben lennie Shane-nel, az egész kezdett már túlságosan kínossá válni, de ugyanakkor bánta, hogy a fiú nem mondta el, amit akart. Ám a benne kavargó két érzés közül tagadhatatlanul az öröm volt az erősebb.

-          Rendben, emberek, akkor lássunk neki! – adta ki az utasítást Ted vidáman, és mindannyian bevonultak a stúdióba.

Elsőként felkísérték Kyrát az irodába, hogy elintézzék a papírokat, aztán jöhettek a felvételek. Aznap csak a fiúk néhány számát vették újra, így Kyra csak hallgatta őket. Nem először hallotta már őket együtt zenélni, de még mindig magával ragadta ugyanaz az érzés: mintha a zene egyenesen belőle jönne. Ahogy telt az idő, már egyre jobban várta, hogy közösen is énekeljenek.

Már jócskán benne jártak a délutánban, mire végeztek a stúdióban. Mindannyian teljesen kifáradtak a felvételektől, de mivel még úgyis volt két teljes napjuk, úgy döntöttek, aznap már nem próbálnak, és helyette inkább elmennek kajálni valahová. Ennek hallatán Kyra arcán átfutott egy grimasz.

-          Valami baj van? – kérdezte Andy, akinek feltűnt a lány reakciója.

-          Dehogy, semmi baj – vágta rá a lány gyanúsan gyorsan.

-          Oké, ha te mondod… - válaszolta a srác nyilvánvaló kételkedéssel a hangjában.

-          Ja, egyébként Noemi is jön! – mondta Zake boldog mosollyal.

Erre már Kyra is elmosolyodott. Így talán minden rendben lesz az este hátralevő részében…

Másnap Kyra igyekezett késve érkezni a próbára, hogy még véletlenül se kelljen kettesben maradnia Shane-nel. Így aztán mikor megérkezett Shane-ék házához a fiúk már mind a hangolással voltak elfoglalva.

-          Bocs a késésért! – mosolygott a bandatagokra Kyra bocsánatkérően.

-          Semmi gond, mi is csak nem rég érkeztünk – igyekezett őt megnyugtatni Zake.

-          Remek! Már kezdtem attól félni, hogy csak rám vártok… - felelte Kyra, miközben a táskájából elővett néhány kottát.

Míg a többiek visszatértek a próba előkészítéséhez és a hangoláshoz, Shane Kyrához lépett. A lány a zongoránál állt és még egyszer átnézte a dalok kottáit, amiket énekelnie kellett.

-          Hé, Kyra! – szólította meg a srác halkan. A lány ijedten összerezzent a hangjától.

-          A frászt hozod rám! Leszokhatnál már erről a settenkedésről!

-          Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni… Csak… beszélhetnénk? – kérdezte zavartan.

-          Hé, szerelmesek! Kezdeni kéne a próbát! – kiáltotta nekik Chuck.

Shane-ben egy pillanatig megint felmerült a gondolata annak, hogy jó alaposan átrendezze a srác vonásait, de igyekezett lehiggadni.

-          Persze, megyünk már! – válaszolta rosszkedvűen. – Szóval? – fordult vissza Kyrához.

-          Nem hiszem, hogy lenne mit megbeszélnünk, Shane… - válaszolta a lány, némileg remegő hangon, majd mielőtt a srác folytathatta volna, gyorsan ellépett mellette, és a számára felállított mikrofonhoz állt.

Shane bosszúsan ökölbe szorította a kezét, ahogy leült a dobok mögé és a pillantását egy percre sem vette le Kyráról. Ebből persze az lett, hogy ő többször is elrontotta a dobolást; Kyra pedig egyre idegesebb lett attól, hogy állandóan a hátában érzi a tekintetét, és ő is folyton elrontotta az éneket.

-          Na jól van, ebből elég legyen! Szedjétek össze magatokat! Holnap fel kell vennünk ezeket a dalokat. Még mielőtt Kyra hazamenne. Ha elcsesszük, hónapokat csúszhat a lemez megjelenése. Ezt akarjátok? – Ted dühösen nézett a két érintettre.

-          Tudod, hogy én nem akarom ezt, de csinálj vele valamit, mert ha tovább bámul, én hazamegyek! – válaszolta ingerülten Kyra.

-          Ne engem hibáztass, ha nem tudsz énekelni! – kiabált vissza a dobos hasonló hangnemben.

Ted, Zake és Andy fájdalmasan felszisszentek ennek hallatán. Kyra azt hitte nem hall rendesen. Egy pillanatra könnyek szöktek a szemébe a fiú szavaitól.

-          Úgy csinálsz, mintha én akartam volna ezt az egészet… - suttogta neki, majd egyetlen további szó nélkül faképnél hagyta a bandát.

-          Ezt most muszáj volt? – támadt a dobosra Ted. – Az egész banda azért küzd, hogy te visszaszerezhesd Kyrát, erre te ilyeneket csinálsz? Magadnál vagy, ember?

A kérdezett nem válaszolt, csak dühösen bámult az énekesre. Zake Ted vállára tette a kezét, hogy megnyugtassa.

-          Oké, haver, higgadjunk le. Azzal semmit nem érünk el, ha leüvöltjük egymás fejét. Azon kívül Kyra aláírta a szerződést, úgyhogy ezek után muszáj lesz valamit felénekelni a cd-re. Szedjétek össze magatokat, addig én megpróbálom visszacsalogatni Kyrát. Talán még helyrehozhatjuk Shane baromságát. Te pedig – nézett a dobosra indulatosan – kezdd el gyakorolni az új dalt… - ezzel a srác kiment, hogy megkeresse a lányt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.