Kyra teljesen ki volt borulva, mire visszaért a kollégiumba. Quara és Theo a lányok szobájában üldögéltek, mikor Kyra benyitott.

-          Hello! Milyen volt a látogatás otthon? – kérdezte a szobatársa vidáman.

-          Életed legrosszabb napját emeld négyzetre, és utána képzeld el, hogy három napig élvezheted. Ilyen volt – mondta durcásan. – Megyek fürdeni…

Összeszedte a holmiját és kivonult a szobából. Barátai értetlenül néztek egymásra. Lehet, hogy nem ismerték még Kyrát túl behatóan, de azután, ahogy korábban viselkedett, ez nagyon nem rájellemző válasz volt.

-          Akkor én asszem megyek. Próbáld meg kicsit jobb kedvre hangolni. Ha nem sikerül, majd én bedobom magam holnap – mondta vigyorogva Theo.

-          Rendben – biccentett Quara.

-          Holnap találkozunk! Jó éjt!

 

-          Tényleg ilyen borzalmas volt? Mégis miért kellett egyáltalán hazamenned? – kíváncsiskodott Quara, mikor a szobatársa visszajött a zuhanyzásból.

-          Túl sok időt töltesz Teóval. Mióta vagy te ilyen kíváncsi? – Kyra halványan elmosolyodott és leheveredett az ágyára.

-          Bocs – az afroamerikai lány egy félmosollyal vállat vont.

-          Ez hosszú mese lesz… - sóhajtott fel Kyra.

És tényleg az volt. Kyra elmesélt mindent: hogyan találkozott Shane-nel, hogyan dolgoztak együtt a Mace-ben, az Illusion koncertjét a Nautilus-ban, az együtt járást, a szakítást Rebeka miatt és a kibékülést, a zongoraversenyt, a búcsúbulit a klubban és végül azt, hogy mi történt a hétvégén. Már rég elmúlt éjfél, mire befejezte a beszámolót. Egy ideig egyikük sem szólt semmit, csak feküdtek csöndben.

-          Wow… Neked aztán jó mozgalmas volt az utóbbi néhány hónapod! – nyögte ki végül Quara.

-          Igen, így is mondhatjuk… - sóhajtotta Kyra.

-          Csak egy valamit nem értek… - ráncolta a homlokát a néger lány. – A vak is látja, hogy az a srác teljesen beléd van zúgva, és ahogy itt téged elhallgattalak, elég egyértelmű, hogy te is oda vagy érte, akkor most mi a baj?

-          Várj, a legjobbat még nem is mondtam… Anyám karácsonykor hozzá fog menni az apjához!

-          Miiii? – visított fel a szobatársa, és a meglepetéstől leesett az ágyról. – Az anyád hozzámegy a pasid apjához?... Anyám, ez rosszabb, mint az Adams Family… - nyögte a lány, miközben visszamászott az ágyára.

-          Ja. De aludhatnánk most már? Holnap reggel nyolckor ott kell lenni a nagyelőadóban… - zárta le a beszélgetést Kyra, majd a további faggatózást elkerülendő, a fejére húzta a takarót.

 

Az előkészítőből hátralevő két hét legalább olyan unalmas volt, mint az első hetek. Az egyetlen izgalmat az elsősök életébe az előkészítő utolsó napja hozta. Reggel nyolckor menetrendszerűen ott ültek mindannyian az előadóban és az aznapra kiszabott beszédre vártak. Kyra lejjebb csúszott a székén, hogy kényelmesebben tudjon majd szunyókálni, már előre unta az egészet. Theo és Quara a két oldalán ültek, és hasonló lelkesedéssel néztek a nap elébe.

-          Jó reggelt mindenkinek! – köszöntötte őket Miss Chang, az egyik tanáruk.

-          Már, akinek jó… - motyogta Kyra félig csukott szemekkel. Theo halkan elnevette magát, mire Quara áthajolt a barátnője előtt és finoman megütötte, hogy hallgasson.

-          Jól van… - motyogta durcásan a fiú, majd mindhárman újra a tanárra figyeltek.

-          Mint tudják, ez az előkészítő utolsó napja. A hétvége folyamán megérkeznek a kollégiumba felsőbb éves társaik. Közülük mindannyiuknak kiválasztottunk egy mentort, akik majd segítenek maguknak a továbbiakban. Kérem, fáradjanak ide hozzám. Egy borítékban megkapják a mentoruk nevét, és kérem, még a tanítás megkezdése előtt vegyék fel velük a kapcsolatot.

-          Remek… - morogta Kyra, miközben összeszedték magukat, és szépen sorban odajárultak a tanárnőhöz a borítékukért.

-          Kit kaptál? – kérdezte Quara kíváncsian, mikor már visszafelé tartottak a szobájukba.

-          Eric Stanford… - olvasta fel a borítékban lévő kártyáról Kyra. – Minek kérdezed, úgy sem ismered… Vagy igen?

-          Nem, csak kíváncsi voltam – mondta vigyorogva az afroamerikai lány. – Az enyém Nicol Simons. A tiéd? – fordult Theo felé.

-          Ed Garner – válaszolta a srác. – Ha nem bánjátok, nekem most dolgom van. Majd még beszélünk!

Miután elválltak Theótól és visszamásztak a szobájukba a tizediken, Kyra azonnal ledőlt az ágyára.

-          Ezért egyáltalán nem volt értelme felkelni… - nyafogta elégedetlenül.

-          Nem vagy kíváncsi rá, hogy milyen lehet? – kérdezte hirtelen a szobatársa vigyorogva.

-          Ki? – kérdezett vissza Kyra.

-          Hát ez az Eric, a mentorod… - válaszolta a másik lány úgy, mint ez teljesen magától értetődő lenne.

Kyra egy pillanatig értetlenül bámult a szobatársára aztán halványan elmosolyodott és félszegen vállat vont.

-          Persze, hogy kíváncsi vagyok rá, de az kevésbé számít, hogy mennyire jóképű, inkább az, hogy normális legyen… - válaszolta végül, majd nagy nehezen feltápászkodott az ágyról. – Mennem kell melózni. Ma még ki kell takarítanunk Trishával az egész kávézót, ha holnap megjönnek a felsőbb évesek onnantól tuti nem lesz megállás… - mondta, és a gondolat, hogy újra egy nyüzsgő kávézóban dolgozhat, furcsán felvillanyozta. – Délután találkozunk! Szia!

 

-          Mikor mész megkeresni? – kérdezte Quara vasárnap délután benyitva a szobájukba.

Kyra a szintetizátorán játszott valamit, de a hozzácsatlakoztatott fülhallgató miatt a másik lány nem hallhatta, hogy mit. Emiatt persze Kyra nem is hallotta szobatársa kérdését, s csak akkor húzta le a füléről, mikor észrevette a néger lány integetését.

-          Mi? Kérdeztél valamit? – kérdezte, nyakába akasztva a fejhallgatót.

-          Valami olyasmi. Azt kérdeztem, mikor keresed meg…? Eric, ugye így hívják?

-          Ja! Még nem tudom… Majd megkeresem… Miből gondolod, hogy itt van már egyáltalán? – kérdezte, miközben felállt a hangszer mellől, és elpakolta a kottáit.

-          Már nagyjából mindenki itt van. Olyan tömeg van a folyosókon, amilyet te még nem láttál! Ráadásul két lépésenként kis híján átestem a csomagokon… Szóval szerintem menj, és keresd meg… - mondta vigyorogva a lány.

Kyra gyanakodva nézett a szobatársára.

-          Te most tudsz valamit, amit én még nem, vagy csak attól vagy így beindulva, hogy én egy srácot kaptam mentornak?

-          Őszintén szólva, inkább az utóbbi… De azért nem panaszkodom, Nicol tök jó fej…

-          Már találkoztál vele?

-          Aha, most jövök tőle.

-          Oké, akkor asszem megyek én is, és előkerítem ezt a Szép Herceget, akkor békén hagysz végre? – kérdezte Kyra mártír arccal.

-          Nem – vágta rá vigyorogva Quara.

-          Mindjárt gondoltam… - Azzal Kyra bevágta maga után az ajtót.

 

Kyra először a földszinti aulába ment, ahol egy hatalmas táblán ott volt a szobabeosztás. Eltartott néhány percig, mire kibogarászta belőle, hogy melyik szobában lakik ez az Eric Stanford.

-          645… Legalább nem a padlásra kell visszamásznom… - gondolta, miközben elindult a hatodikra.

Quarának igaza volt. A folyosókon iszonyú tömeg volt. Az elmúlt hetek kihaltságához képest meg még inkább túlzsúfoltnak tűnt a kollégium. Ráadásul a folyosók gondosan alá voltak aknázva az érkező diákok csomagjaival. De azért végül csak sikerült megtalálnia a keresett szobát anélkül, hogy bárkin vagy bármin átesett volna.

A kopogására egy barna hajú srác nyitott ajtót, és érdeklődve mérte végig az ajtó előtt toporgó lányt.

-          Hello! Én Eric Stanfordot keresem… - mondta Kyra.

A srác egy pillanatig még szemtelenül méregette a lány, majd bekiabált a szobába.

-          Eric! Valami csaj van itt, és téged keres! – Újra végigmérte Kyrát, majd megint hátrafordult és vigyorogva hozzátette: - Szerintem a mentoráltad…

Több se kellett, a hívott srác azonnal megjelent az ajtóban. Szőke haja a szemébe hullott, farmert és inget viselt, de mindkettőről látszott, hogy elég drága darabok. Zöldes-szürke szemei érdeklődve méregették Kyrát, de a lány már kezdte megunni, hogy úgy mustrálgassák, mintha csak valami látványosság lenne az állatkertben, vagy még inkább, egy darab hús a hentesnél.

-          Ha kinézelődted magad, beszélhetnénk? – kérdezte élesen, és szürke szemei haragosan csillogtak. A két srác erre csak elvigyorodott, majd az Ericnek nevezett kituszkolta szobatársát a szobából, egy intéssel beinvitálta Kyrát, majd bezárta az ajtót és a hátával nekitámaszkodott.

-          Szóval, elárulod esetleg, hogy hívnak, és mit tehetek érted? – kérdezte megjátszott udvariassággal.

-          Kyra Templton vagyok, és a haverod jól mondta, téged jelöltek ki a mentoromnak – mondta a lány egyszerűen. Nem volt kedve ennél mélyebb magyarázatokba mélyedni, azok után, ahogy a fiúk fogadták.

-          Ez igazán örvendetes, de még mindig nem árultad el, hogy mit tehetek érted… - emlékeztette a srác, s egy kis gúnyolódó mosoly jelent meg az ajkán.

-          Hát… gondoltam te tudod, hogy mit jelent ez az egész mentorosdi… - válaszolta a lány némileg zavarban.

-          Aha… Hát, ebben igazad van, én tudom, hogy mit jelent… - mondta a srác.

Ellökte magát az ajtótól és közelebb lépett a lányhoz.

-          És… elárulod? – kérdezte Kyra felvont szemöldökkel, észre sem véve, hogy ösztönösen hátrálni kezdett a közeledő fiú elől. De nem mehetett messzire, mert egy-két lépés után a lába az egyik ágynak ütközött.

-          Igen, idővel talán… - vigyorgott magabiztosan Eric.

A válasz újra feldühítette Kyrát.

-          Jó, akkor szólj, ha hajlandó vagy ezt velem is megosztani! – vágta rá, aztán a fiú mellett elcsusszanva az ajtóhoz lépett. Már félig kint volt a szobából, mikor a fiú megjegyzése utolérte.

-          Hé, Templton, mondták már, hogy jól áll, ha dühös vagy? – kérdezte a srác nevetve.

-          Menj a fenébe, Stanford! – nézett rá haragosan a lány, aztán sietős léptekkel próbált visszamenekülni a szobájába.

 

- Otthon -

Shane a nappali kanapéján fekve unottan lapozgatta az egyetemi tájékoztatót, amit alig öt perce hozott a postás. Jó szerével azt sem látta, hogy mit írtak benne, ahogy a szeme végigfutotta a féléves óravázlaton, a várható események listáján, a csereprogramok részletein…

-          Ez az! – hirtelen felül, és most már alaposabban olvasta azt a tájékoztatót:

 

„Bármely harmad-, negyed- és ötödéves hallgató jelentkezhet a csereprogramra egy szabadon választott felsőoktatási intézménybe az alábbi jelentkezési ív kitöltésével, melyet szeptember 1-ig a tanulmányi osztályon kell leadnia. A csereprogramra kiválasztott diákokat szeptember 20-ig postán értesítjük…”

 

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.