Este Kyra visszafelé ballagott a kollégiumba a kávézóból, mikor a telefonja csörögni kezdett. Egy pillanatra még a fáradtságáról is megfeledkezett, mikor meglátta a kijelzőn Zake nevét villogni.

-          Hello! – köszönt bele a telefonba mosolyogva.

-          Hello! – érkezett a válasz nem egy, de négy hangon.

-          Wow! Mi ez, fiúk, konferenciabeszélgetés? – kérdezte nevetve.

-          Valami olyasmi. Csak tudod, már annyira hiányzott a hugink, hogy muszáj volt felhívjunk. Mert hogy úgy tűnik, te teljesen megfeledkeztél rólunk… - válaszolta Ted megjátszott sértettséggel a hangjában.

-          Nem hibáztathatod, biztos sokkal jobb a buli ott lent – intette le Chuck az énekest. – Egyébként, hallottuk a nagy hírt. Gratulálunk! Vagy mi…

-          Köszi, de miért is? – kérdezett vissza a lány felvont szemöldökkel.

-          Idióta, ezt nem neki kell mondani... Olvastuk az újságban, hogy az anyád hozzámegy Kevin Skylerhez – magyarázta Zake.

-          Ó… - fintorodott el Kyra. – Ez gonosz volt tőletek. Már majdnem sikerült elhitetnem magammal, hogy csak álmodtam anyám bejelentését…

-          Ugyan, kislány! Azért ez ennyire nem nagy probléma – vigasztalta Ted.

-          Persze, nem a te anyád készül hozzá menni Kevin „a világ királya” Skylerhez! – méltatlankodott a lány.

-          Persze, hogy nem. Az én anyám boldog házasságban él az apámmal! – büszkélkedett Ted. – És a tiéd is boldog házasságban fog élni Kevin „a világ királya” Skylerrel.

-          Ha fel akarsz vidítani, nagyon rossz úton jársz… - válaszolta Kyra csüggedten. Nem sajnálta az anyjától a boldogságot – vagy legalábbis nem volt biztos benne, hogy sajnálná – de azt biztosan nem akarta, hogy ezt a boldogságot az ő Shane-jének apja oldalán találja meg!…

-          Igen, Ted, fogd be – mondta Andy. – És, hogy végre valami érdekesebbről is beszéljünk: mikor jössz haza? – kérdezte a srác.

-          Nem tudom… Miért? Nem éneklek fel mást a cd-hez…

-          Most mért? Én azt hittem szeretsz velünk énekelni… - értetlenkedett Andy.

-          Szeretek is. Egyáltalán nem arról van szó, hogy ne szeretnék, de a suli mellett nincs időm arra, hogy új dalokat tanuljak meg… - szabadkozott a lány.

-          Kár… De mindegy, nem is ezért kérdeztem. Csak hiányzol nekünk, a banda nem teljes nélküled, Karambolos Lány…

-          Kösz, aranyosak vagytok, de tényleg nem tudom, mikor tudok menni. A suli meg a meló mellett nem marad túl sok szabad időm… De majd igyekszem valamikor felszabadítani egy hétvégét, és akkor meglátogatlak titeket… - próbálta megnyugtatni a fiúkat.

-          Hát… - kezdte Ted, de hirtelen félbeszakították.

-          Hé, fiúk nem fogjátok elhinni…!

Kyra nem hallott többet, mert a vonal hirtelen megszakadt, de abban biztos volt, hogy Shane hangját hallotta, mielőtt valaki bontotta a vonalat. Szomorúan felsóhajtott és visszagyömöszölte a telefont a zsebébe. Jobb lesz, ha még egy ideig nem igyekszik szabad hétvégét találni… Ha már a hangjától bukfencet vet a gyomra és a szíve örülten kezd kalapálni, akkor még nincs biztonságban…

-          Ember! Barlangban laksz, vagy mi? Nem szokás nálatok kopogni, vagy valami hasonló? – kiáltotta felháborodottan Zake, miközben rátenyerelt a telefonjára, megszakítva ezzel a hívást.

-          Most mit vagy így kiborulva?... Egyébként is, mi ez a klubgyűlés itt? – kérdezte gyanakodva, ahogy végignézett a társaságon.

A másik négy srác az asztal körül ült, a telefon, amit Zake most dugott zsebre, az előbb még előttük volt az asztalon, ebben biztos volt.

-          Mi lenne? Már beszélgetni sem szabad? – kérdezett vissza Ted gyorsan. Túl gyorsan.

-          Aha… - hagyta rá Shane, noha biztos volt benne, hogy a barátai valamit nem mondanak el neki.

-          Na de, mi az a fene jó hír, amivel így be kellett törnöd? – kérdezte Chuck, az érdeklődés leghalványabb jelét sem mutatva.

Shane arca újra felragyogott a kérdésre.

-          Ki találtam, hogy szerezhetem vissza Kyrát! – jelentette be diadalmasan.

-          Írsz neki még egy dalt? – kérdezte Chuck cinikusan. – Ez már a múltkor sem jött be…

-          Nem, ez sokkal jobb! Odamegyek!

-          Oda? Hova? – kérdezte Andy értetlenül, pillantását a dobosról a társaira fordítva, hátha ők tudják, hogy miről beszél, de úgy tűnt senki nem érti.

-          Hát oda! Az OMA-ra fogok járni! – magyarázta Shane türelmetlenül.

-          Öhm… Lehet, hogy a szerelem az agyadra ment, úgyhogy szeretnék megvilágítani néhány pontot a ragyogó tervedben, ami talán elkerülte a figyelmedet. Egy: kicsit elkéstél azzal, hogy jelentkezz az akadémiára. Kettő: talán nem tűnt fel, de az OMA egy zenei suli, te pedig közgázt tanulsz. Oké, hogy jó dobos vagy és az apád milliomos, de ettől még nem vesznek be abba az elit suliba… Évente kb. húsz embert vesznek fel, kizárólag a legjobbak közül… - magyarázta Ted olyan hangon, mintha egy idiótához beszélne, és jelenleg valóban úgy érezte, hogy a haverjának egyszerűen elment az esze a szerelemtől, vagy Kyra hiányától, vagy akármi.

-          Ezekkel én is tisztában vagyok, köszi. De én nem is erről beszéltem – tiltakozott Shane.

-          Akkor mégis, hogy gondoltad kivitelezni ezt a te briliáns tervedet? – kérdezte Zake.

-          Csereprogrammal! Bármilyen egyetemre, főiskolára vagy akadémiára lehet jelentkezni a csereprogram keretében!

-          És azt mégis mivel indokoltad, hogy közgazdász létedre az OMA-ba akarsz menni a csereprogrammal?

-          Azt mondtam, hogy a diplomamunkám keretében a zene hatását vizsgálom a fiatalokra és ehhez szükséges, hogy láthassam, hogyan működik egy ilyen intézmény – mondta a srác diadalmas mosollyal.

Ted, Andy és Zake összenéztek, majd vállat vontak. Végül is, amekkora hülyeségnek ez hangzik, akár még be is jöhet…

-          És mikor derül ki, hogy mehetsz-e? – kérdezte Andy.

-          Huszadikáig értesítenek. Október elsején pedig már ott kell majd lennem, ha megkapom… - válaszolta a dobos.

-          Hát… hajrá! – vigyorodott el Ted, és hátba veregette a barátját. Már épp volt az ideje, hogy a saját lábára álljon, és ne tőle várja állandóan, hogy megoldja a problémáit… Andy és Zake is felálltak, hogy bíztatóan vállon veregessék a srácot.

-          Hé, hé! Mielőtt pezsgőt bontanánk a szép herceg tiszteletére, elkerülte a figyelmeteket, hogy mekkora szarban leszünk, ha ő is elhúz a világ végére? – pattant fel Chuck dühösen.

-          Az ünneprontó… - morogta Zake halkan.

-          De igen, mi is tudjuk, hogy ha Shane is elmegy, akkor az mivel jár. Viszont, ha itt van és állandóan Kyra után csorgatja a nyálát, azzal sem halad előrébb a cd-nk. Még egyáltalán nem biztos, hogy egyáltalán bekerül a programba. De ha mégis, októberig még akár készen is lehetünk a nagyjával, ha összekapjuk magunkat… - igyekezett Ted lecsillapítani az indulatokat, mielőtt még azok kitörnének.

-          Mert mindig a pénzeske pártját kell fognod, igaz? – dühöngött Chuck.

-          A fenébe is, Chuck, mi a bajod? – most már Ted is kezdte elveszíteni a türelmét. Azt hitte már kinőttek abból, hogy Chuck azért fúj Shane-re, mert gazdag családja van.

-          Elegem van abból, hogy az egész banda állandóan úgy táncol, ahogy ez a majom akarja! Először: tegyük rá a cd-re Kyra dalát, aztán: rögtön vegyük őt be a bandába, aztán: az egész cd-t vegyük újra, csak azért, hogy az a ribanc énekelhessen rajta, meg: írjunk új dalt, hogy visszakaphassa a csajt, most meg ez… Azt nem akarod esetleg, hogy mind kilépjünk és az egész cd-n a te nőd énekelhessen? – kiabált a srác.

-          Chuck! Hagyd ezt abba! Shane a barátunk. Azért vagyunk barátok, hogy segítsünk egymásnak, ha szükséges. Most ez volt szükséges. Ettől még semmi nem változik… - avatkozott bele most már Andy is, és a srác vállára tette a kezét, hogy megpróbálja lenyugtatni.

-          Nem, már minden megváltozott… Nekem elegem van ebből, én kilépek! – jelentette ki. Lerázta a válláról Andy kezét és kirohant a szobából, bevágva az ajtót maga után.

-          Na most vagyunk szarban… - jelentette be Zake, és visszarogyott a székébe.

Kyra mélyen a gondolataiba merülve lépett be a kollégium kapuján. Még mindig ezen a Shane-dolgon törte a fejét, aminek következtében sikeresen belefutott valakibe. Már megint… Ijedten lépett hátra és kapta fel a fejét.

-          Jaj, ne… - nyögött fel halkan, mikor meglátta, kinek ment neki.

-          Ennyire azért ne örülj nekem, Templton… - vigyorgott le rá Eric.

Nem sokkal később Kyra szinte futva esett be a szobájába, s csak akkor látszott megnyugodni, mikor végre sikerült bezárnia maga mögött az ajtót.

-          Oké, Quara, nyertél. Mire készülsz a hajammal? – kérdezte, miközben az ágyára dobta a táskáját.

-          Ne mondd, hogy máris sikerült vele összeveszned… - ült fel hitetlenkedve a másik lány az ágyán.

-          De – sóhajtott lemondóan a lány. Egyszerre volt dühös és letört. Túl jól hangzott az a lehetőség, hogy megszabadul tőle… - Belebotlottam az aulában. Szó szerint… Én próbáltam nem felhúzni magam! Komolyan! De az a srác egyszerűen…. Ááá… egyszerűen az idegeimre megy… - nyögte és a párnájába fúrta az arcát.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.