Három hét. Mindössze ennyi ideje maradt Kyrának arra, hogy megtanulja a Mozart-darabot, amit Mrs. Chors kijelölt szabadon választható darabjául. Vagy kitaláljon valamit, hogy mégis a saját alkotásával állhasson ki a versenyen. Márpedig mostanáig egyik téren sem sikerült látványos előrehaladást mutatnia…

A három hét nagyon kevés idő arra, hogy tökéletesen megtanuljon egy darabot. Ha esetleg valamelyik korábban tanult darabját jelöli ki a tanárnő „szabadon választott” műnek, akkor talán még lenne esélye, hogy tökéletesítse. De egy teljesen ismeretlen darabbal… Lehetetlenség… A kötelező Beethoven-t is több, mint két hónapba telt megtanulnia, hogy úgy tudja lejátszani, ahogy a legutóbbi órán bemutatta a tanárnőnek. Most pedig azt várja el tőle, hogy ugyanezt érje el alig három hét alatt?

Kyra egyik döbbenetből a másikba esett, valahányszor végiggondolta ezt az egészet. Hisz semmi értelme nem volt a dolognak. Ha gyanakvóbb lenne, biztosan arra gondolna, hogy Mrs. Chors azt szeretné, ha felsülne a versenyen, de legalábbis, hogy ne ő nyerjen. De ezt a gondolatot mindannyiszor elhessegette magától.

~Kizárt, hogy ez lenne a célja. Akkor akár hagyhatta is volna, hogy a Még tovább-bal álljak ki…~ gondolta minden alkalommal.

Ám amikor ezen félelmeit megosztotta Noemival, a lány egyenesen kinevette. Szerda délután volt, a Mace-ben üldögéltek. Shane kivételesen beugrott délután is, így Kyra elvállalta a mosogatást, addig is nyugodtan beszélgethetett a barátnőjével.

-          Ugyan már, csajszi! Ezt te sem hiheted komolyan! Az a dal egyszerűen fantasztikus. Akkor is az, ha nem teszed hozzá az éneket, amit Shane írt hozzá. Simán megvernél vele mindenkit! – jelentette ki határozottan a lány. Kyra hálásan a barátnőjére mosolygott a bátorításáért. – Megmondom én neked, hogy mi az igazság…

-          Hallgatlak… - Kyra letette a mosogatószivacsot. Derekával a mosogatónak támaszkodott és kíváncsian Noemi felé fordult, hogy meghallgassa az összeesküvés elméletét.

-          Sally mesélte tegnap. Linda Hopkins is indul a versenyen! – jelentette be Noemi, mintha ezzel mindent megmagyarázna. De Kyra csak értetlenül bámult rá.

-          Én ezt nem értem. Mi köze a kettőnek egymáshoz? Igen, tudom, hogy Hopkins is zongorázni tanul, na és?

Noemi látványosan felsóhajtott.

-          A kiscsaj négy éve Mrs. Chors-tól tanul. A banya szerint ő a legtehetségesebb tanulója egész pályafutása során. Még arra is mérget vennék, hogy őt tartja a legjobb zongoristának a Bertonwoodban. Most meg téged kell tanítania. Látja, hogy milyen jó vagy. Hogy akár az ő kis üdvöskéjét is kenterbe verhetnéd. Így aztán úgy döntött bebiztosítja annak a libának a győzelmét. Ennyi… - fejezte be vállat vonva.

-          Ezt nem mondhatod komolyan! – tört ki Kyrából döbbenten.

-          Dehogynem! És mondom is! Hidd csak el, hogy így van. Sally mindig napra kész az iskolai pletykákból. Tuti forrásai vannak. Csak tudnám, hogy csinálja… - tette hozzá elgondolkozva.

-          De ez… Ezért akár ki is rúghatják a banyát! Hopkins-t meg diszkvalifikálják a versenyről! – mondta Kyra a magáét, mintha nem is hallotta volna Noemi előző szavait.

-          Ja, persze. Feltéve, ha be tudod bizonyítani. Mégis mi lenne szerinted, ha beállítanál ezzel az igazgatóhoz? Mrs. Chors mindent letagadna. A te szavad az övé ellen. Már megbocsáss, de esélyed se lenne. Azt mondaná, hogy megzavarodtál kicsit Mr. Minim halála miatt…

-          Igaz… - Kyra felsóhajtott. – Akkor most mégis mit csinálhatnék? Nem tudom megtanulni azt a Mozartot a versenyig… - Elkeseredetten visszafordult a mosogatnivalóhoz.

-          Azt hiszem, nekem van egy ötletem… Majd még beszélünk, csajszi! – köszönt el Noemi sietve, majd Kyrára vigyorgott és kirohant a konyhából.

Sem aznap, sem a hét hátralevő részében, de még a rákövetkező héten sem derült ki Noemi nagy ötlete, hogy hogyan is foghatnának ki Mrs. Chors-on. Így aztán Kyrának nem maradt más választása, mint legjobb tudása szerint igyekezni, hogy minél jobbra betanulja a Mozartot, és a fennmaradó szabadidejében Noemit zaklassa a nagy tervét illetően. De a lány minden alkalommal csak magabiztosan vigyorgott és vérlázító higgadtsággal intette nyugalomra barátnőjét is. Mondván, hogy:

-          Mindent idejében meg fogsz tudni!

Ennél egy szóval sem sikerült többet megtudnia.

Mikor Shane-nek akarta elpanaszolni, hogy mit művel Noemi, a srác is csak vigyorogni kezdett és azt mondta:

-          Hallgass csak rá, hidd el, igaza van!

A lány ezt már végképp felháborítónak találta. Mégis mióta lettek ilyen jóban Shane és Noemi?

Ahogy közeledett a zongoraverseny napja Kyra napról napra, óráról órára idegesebb lett. A Mozartot még mindig nem ítélte kielégítőnek, Mrs. Chors pedig még annyira sem. Így aztán nem maradt más választása, minthogy belenyugodjon: a banya győzött, Hopkins fogja megnyerni a versenyt és az ösztöndíjat az Oxford Music Academy-re. Kyra legszívesebben sírva fakadt volna. Amióta bejelentette Mr. Minimnek, hogy részt vesz a versenyen, alaposan utánanézett az OMA-nak, és lassan már másra sem vágyott, mint hogy megkapja oda az ösztöndíjat. Európa legjobb tanárai tanítottak ott, évente alig húsz szerencsés fiatalt vettek fel, s közülük is csak nagyon kevesen kaphatták meg a teljes képzésre szóló ösztöndíjat. S mindez most hogy karnyújtásnyi közelségbe került hozzá, egyszerűen belehullik Linda Hopkins ölébe. Nem akarta elhinni, hogy az élet ilyen kegyetlen is tud lenni. Pedig már eddig is épp elég pofont kapott…

Már csak egy éjszaka választotta el a mindent eldöntő naptól. Mostanra teljes közöny lett úrrá rajta. Már beletörődött, hogy nem nyerheti el az ösztöndíjat. Azt is tudta, hogy ő tényleg mindent megtett, hogy legyen esélye, de az élet, ezúttal is, másoknak osztotta a nyerő kártyákat…

Kinyitotta a postaládáját, hogy kivegye az aznapi leveleket. Szomorkás mosoly jelent meg az ajkán, mikor meglátta a levelek között a bertonwoodi értesítőt. A borítékban ott lapult a másnapi verseny beosztása. Már előre eldöntötte, hogy nem megy oda korábban. Csak feleslegesen felidegesíti magát, ha végig kell hallgatnia a többi versenyző játékát is. Ahogy széthajtogatta a papírt, földbe gyökerezett a lába.

15. 25: Kyra Templton

            Szabadon választott darab: Még tovább (írta: Kyra Templton)

            Oktató: Eduard Minim

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.