A következő naptól Kyra szinte egyáltalán nem találkozott Shane-nel. A Mace-ben legalábbis. Mert a kávézón kívül a srác szinte mindent elkövetett, hogy kimagyarázhassa magát Kyránál. Hol a Bertonwood előtt várta tanítás előtt vagy után, vagy a hazavezető úton toppant elé, vagy üzenetekkel és hívásokkal árasztotta el a lányt. De minden próbálkozása hiába valónak bizonyult. Még Zake-től és Noemitől is segítséget kért (akik mellesleg a szerződés-ünneplő buli óta együtt jártak), de ez sem segített. Már csak azért nem, mert először Noemi kereken megtagadta, hogy egyáltalán szóba álljon Shane-nel, azok után, hogy megkérte, vigyázzon a barátnőjére, képes volt így átverni. De végül – Zake rábeszélésnek köszönhetően – hajlandó volt meghallgatni az ő verzióját is, mely szerint Rebeka szabályosan rámászott, és ő csak megpróbálta levakarni magáról, mert nagyon jól tudta, hogy Kyra mennyire kiborulna, ha meglátná őket.

Ám Noemi még ezek után sem tett túl sokat a srác érdekeinek védelmében. Nem mintha továbbra is haragudott volna rá, nem, sokkal inkább azért, mert attól tartott, ha nagyon erősen a védelmébe veszi őt Kyra előtt, a lány vele is összeveszik és semmiképp nem akarta, hogy barátnője ilyen körülmények között úgy érezze, mindenki elárulta és magára hagyta. Így aztán a lány minden csendes próbálkozása, hogy rávegye Kyrát, legalább hallgassa meg a srácot, zátonyra futott.

Kyra lassan újra felvette életének megszokott ritmusát: iskola, munka, gyakorlás. S mindezek között eszeveszett rohanás. De ugyanakkor elvesztette a lelkesedését mind a zene, mind a kávézói munka iránt. Az egyetemista fiatalok, akik a kávézóba jártak és megszokták, hogy ott mindig Kyra mosolya fogadja őket, szintén aggódni kezdtek érte. Apró figyelmességeiket, mellyel igyekeztek őt felvidítani, halvány mosollyal fogadta, de aztán újra visszatért arcára az üres, semmitmondó kifejezés.

-          Miss Templton! Szedje végre össze magát! Mert ennek így semmi értelme. Így nem állhat ki a versenyre! Ezzel szégyent hoz nem csak magára, de az egész iskolára is. Ha két napon belül nem változtat a hozzáállásán, törlöm a versenyzők listájáról. Fölösleges egymás idejét pazarolnunk – tört ki Mrs Chors egyik nap.

Kyra lesújtottan ült a zongora előtt. Minden erejével azon volt, hogy jól játsszon, de amióta elvesztette Mr. Minimet és Shane-t is, az egésznek alig látta értelmét. Minden igyekezete is kevésnek bizonyult, mert míg előző tanára arra törekedett, hogy szeresse zongorázást, Mrs Chors sokkal fontosabbnak tartotta a tökéletességet, s erre most úgy tűnt, képtelen.

-          Értettem, tanárnő… - mondta Kyra automatikusan.

-          És még valami, kisasszony… Kötelességem figyelmeztetni, hogy ezzel a munkával az ösztöndíját is veszélyezteti. Odakint legalább száz olyan diákot találunk, akik magánál jobban megbecsülnék, hogy itt tanulhatnak. Gondolkozzon el ezen! Most pedig menjen, semmi értelme tovább rabolnia az időmet…

Kyra megalázottan összeszedte a kottáit és elhagyta a termet. Három év óta, amióta a Bertonwoodba járt, még soha nem fordult elő vele, hogy kiküldték volna egy óráról, amiért rosszul teljesít. Noha az is igaz, hogy ilyen rosszul sem játszott még soha.

~Össze kell szednem magam! Nem veszíthetem el az ösztöndíjamat! És kell az a verseny is!~ hajtogatta magában, miközben a táskájába gyömöszölte a kottákat. Felsóhajtott, megigazította az oldalán a táskát és kilépett az iskolából.

-          Kyra!

A lány felkapta a fejét, s szinte abban a pillanatban haragos kifejezés költözött az arcára.

-          Mit akarsz már megint? Nem érted meg, hogy hagyj végre békén? – kérdezte ellenségesen, szembefordulva a sráccal.

-          Csak annyit kérek, hogy hallgass meg! Kérlek!

-          Nem érdekelsz. Tudom, hogy mit akarsz mondani. Hogy te igazából nem is arra készültél, hogy megcsókold azt a libát, igaz? Hogy csak ő akaszkodott rád. Így van, ugye? – kérdezte Kyra gúnyosan, majd meg sem várva, hogy válaszol-e valamit a fiú, megfordult és menni készült.

-          De hát ez az igazság! Tényleg így volt! – Shane Kyra válla után kapott, hogy maga felé fordítsa.

-          Hazudsz! – kiáltotta a lány dühösen. Kirántotta magát a srác kezéből és hátrált egy-két lépést. – Hagyj végre békén! – kiáltotta, ingerülten törölte le kicsorduló könnyeit, majd sarkon fordult és elrohant. Még hallotta, hogy Shane a nevét kiáltva próbálja megállítani, de nem törődött vele. Csak minél hamarabb otthon akart lenni. Egyedül.

Teljes erejéből bevágta az ajtót maga mögött, amikor hazaért. A táska egy hasonlóan „finom” és „nőies” mozdulat kíséretében landolt a sarokban. Szerencsére más nem akadt a lány kezébe, mert akkor az bizony csúfos véget ért volna valamelyik sarokban.

A hálószobába lépve dühösen belerúgott az ágy lábába, de mint az azonnal kiderült, ez nem volt túl jó ötlet. Ugyanis az ő lábának sokkal jobban fájt, mint az ágyénak. De a fájdalom legalább magához térítette annyira, hogy fáradtan lerogyjon az ágyra, további törés-zúzás nélkül. Pillantása ekkor az éjjeli szekrényre tévedt, ahol még mindig ott hevert az az összehajtogatott papiros, amit Shane hozott neki. Mintha álmodna, lassan kinyújtotta érte a kezét. Egy pillanatig még nem ért hozzá, csak ott lebegett felette a keze, mintha csak azt latolgatná, vajon mennyire égetné meg magát, ha felvenné. Végül elég erőt gyűjtött össze magába, hogy megnézze mi is az.

Shane Kyrához hasonló ingerültséggel vágta be ajtót, mikor hazaért.

-          Shane? Te vagy az? Már ezerszer kértem, hogy ne csapkodd az ajtót! – hallatszott apja hangja a nappaliból.

-          Bocs… - morogta a srác az orra alatt, bár ezt minden bizonnyal nem bocsánatkérésnek szánta, s nem is az apja füleinek.

Egyenesen az alagsori ajtóhoz ment, hogy végre a saját birodalmában lehessen. A lejárati ajtót gondosan bezárta maga mögött, majd a zeneszobába ment. Félórán belül meg kell érkeznie az Illusion többi tagjának is. A hétvégén megint stúdiófelvételre mennek és Shane az utóbbi napokban nagyon nem volt formában. Annak érdekében, hogy ezen javítsanak, Ted egy egész estés próbát indítványozott aznapra.

Shane megpróbált gyakorolni egy keveset még, mielőtt barátai ideérnek, de csak annyira futotta az erejéből, hogy ingerülten püfölje a dobokat.

-          Hú, de ideges itt valaki… - jegyezte meg Chuck, mikor a többiekkel együtt besorjázott a szobába. – Mi az, nem sikerült visszakönyörögnöd magad a kiscsajhoz?

Ha pillantással ölni lehetne, a srác biztos, hogy holtan esett volna össze azonnal. De Shane nem érte be annyival, hogy szúrósan nézzen bandatársára. A nyomatékosítás kedvéért hozzávágta a kezében tartott ütőket is. De ez sem bizonyult elegendő figyelmeztetésnek a billentyűs számára, s csak röhögött rajta. Shane-nek ez volt az utolsó csepp a pohárban. Felpattant a dobok mögül és Chuck felé vetette magát. Ted és Andy alig tudták visszafogni, mielőtt szétverte volna a srácot.

-          Engedjetek el! Hadd verjem be a képét! – üvöltötte magából teljesen kikelten a dobos, és minden igyekezetével azon volt, hogy lerázza magáról a barátait.

-          Noemi, telefonálj! Ez így már nem mehet tovább… - súgta Zake a barátnőjének, akivel még mindig nem jutottak beljebb az ajtónál.

A lány bólintott, majd az egyik sarokba húzódott és az Illusion tagjainak hátat fordítva tárcsázni kezdte Kyra számát…

Kyra teljesen ledermedve ült az ágyán. Előtte a térdén széthajtogatva feküdt az a papír, amit Shane hozott neki. Azt bámulta meredten. Hosszú percek is elteltek, mire felfogta, hogy a telefonja rezeg a zsebében.

-          Igen, tessék? – szólt bele automatikusan, pillantását egy pillanatra sem fordítva el a papírról…

Néhány percnyi telefonálás után Noemi végül kinyomta a készüléket. Falfehérré sápadva fordult a fiúk felé, akiknek a hívás idejére sikerült magukra erőltetni némi hallgatást.

-          Mi az? Mit mondott? Mondd már! – unszolta Ted a lányt.

-          Idejön…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.