A bejelentést követően fagyos csönd telepedett a szobára. Még Shane is elfeledkezett arról, hogy épp meg akarta verni Chuckot.

-          Ez most… jó, nem? – kérdezte Zake bizonytalanul pillantva a többiekre, akik, válaszul tétován bólogattak, vagy a vállukat vonogatták.

Shane viszont egyszerűen maga elé bámult. Szemeiben mintha egy kis félelem bujkált volna, ám ezzel szöges ellentétben az ajkán ábrándos mosoly jelent meg. Kyra most talán hajlandó lesz végre meghallgatni, és akkor minden újra olyan lehet, mint az előtt. És ha Rebeka még egyszer a közelébe merészkedik…

A srácot a garázsból nyíló ajtó hangos csapódása rázta föl a gondolataiból. Mind a hatan az ajtó felé fordultak, de mást már nem tehettek, mert kivágódott a zeneszoba ajtaja is és Kyra toppant be. De a lány koránt sem tűnt békülékenynek. Egy lépéssel Shane előtt termett, s még mielőtt a srác kinyithatta volna a száját, hogy bármit is mondjon, Kyra hatalmas pofont kevert le neki. Aztán a következő pillanatban két tenyere közé fogta a fiú arcát, s lábujjhegyre emelkedve hosszan megcsókolta.

-          Soha többet nem akarom azt a ribancot a közeledben látni! – mondta szikrázó szemekkel, mikor vége szakadt a csóknak.

-          Öhm… rendben, de tudnod kell, hogy…

-          Nem! Nem akarom tudni. Ha tényleg nem történt, vagy nem történt volna köztetek ott, akkor semmi, ha én nem nyitok rátok, akkor kár a szóért. Ha pedig mégis történt volna, azt inkább nem akarom tudni… - vágott a szavába a lány. – De ez az utolsó esélyed…

-          Tudom. Nem fogod megbánni, hogy adtál nekem még egy esélyt! – mondta Shane boldog mosollyal és magához ölelte a lányt. – De mégis… miért gondoltad meg magad?... – kérdezte kicsit elbizonytalanodva.

-          Ezért… - felelte a lány, kibontakozott az ölelésből és a farzsebéből előhúzott egy összehajtogatott papírlapot. – Ez… gyönyörű… - mondta a lány elpirulva.

-          Igen, és csak a tiéd. Végül is, a dalt amúgy is te írtad… Én csak írtam hozzá egy szöveget… - vont vállat a srác mosolyogva, majd hirtelen ötlettől vezérelve hozzátette: - És a srácokkal szeretnénk, ha ez is rajta lenne a lemezünkön, és te énekelnéd…

-          Ez… komoly?... – kérdezte döbbenten a lány, és Shane-től elfordulva a többi bandatagra nézett hitetlenkedve.

A srácok még idejében észrevették és megértették Shane pillantását, amit a lány háta mögött állva küldött feléjük, és heves bólogatásba fogtak. Noha fogalmuk sem volt róla, hogy milyen dalról van szó. De abban szavak nélkül is egyetértettek, hogy ennyit megtehetnek a barátjuk szerelmi életének helyrerázása érdekében.

-          Ez igazán rendes tőletek… de én… nem hiszem, hogy el tudnám énekelni… - hebegte a lány elpirulva.

-          Ugyan már, Kyra! Biztos menni fog… - bíztatta Ted elmosolyodva. – Na, ha ezt sikerült elrendezni, akár el is kezdhetnénk a próbát, ami miatt eredetileg jöttünk! – adta ki az utasítást a srác.

A többiek bólintottak, mindenki elfoglalta a helyét és a próba kezdetét vette…

Másnap Shane első dolga az volt, hogy a Mace-ben visszakérte magát a szombati napra Kyra mellé. A főnök először húzódozott a dologtól. Két alkalmazottja közül a fiú volt az, akitől szükség esetén megválna, pont ezért nem akarta kockáztatni, hogy Kyra felmondjon, amiért újra együtt kell dolgoznia a sráccal. De a probléma hamarosan megoldódott, mégpedig a lány által. Biztosította róla a főnökét, hogy nem fog felmondani, amiért újra együtt kell dolgoznia a sráccal, így hamarosan helyre állhatott a „régi” rend. A két fiatal továbbra is csak szombatonként dolgozhatott együtt. A hétköznapokban megmaradtak annál a felállásnál, hogy Shane-é a reggeli, Kyráé a délutáni műszak.

Mivel a fiatalok kibékültek, Kyle is újra a Mace-ben töltötte a délutánjait Kyrával. A szakítása néhány hete alatt Kyra nem volt hajlandó korrepetálni a kisfiút. Attól tartott, hogy ez majd ürügyet ad Shane-nek arra, hogy a közelében legyen. De most mindannyijuk legnagyobb örömére újra pesztrálhatta a Kyle-t is.

A következő zongoraóráján Mrs. Chors egyenesen el volt ájulva a lány igyekezetétől és játékától. Szinte hiba nélkül játszotta végig a hat oldalas kötelező darabot. Mélyen meg volt győződve arról, hogy ezen áldásos változásnak a hátterében nem más áll, mint az ő ragyogó személye és példás pedagógiai munkássága!

A szabadon választható darabnak már kevésbé örvendett. Mr. Minim halála óta Kyra most szánta rá magát először, hogy eljátssza a darabját új tanárának. Volt is miért félnie. Nem csak azért, mert fájó sebeket is megérintett benne a dal, hanem mert a tanárnő egész idő alatt grimaszolt, s csak a jól neveltsége akadályozta meg abban, hogy leállítsa a lány még a darab vége előtt.

-          Nos, ez igazán… újszerű… - mondta végül ridegen.

Kyra értetlenül pillantott rá. Ugyan még csak rövid ideje ismerte a tanárnőt, de azt rögtön érezte, hogy ez a hangnem nem az elismerését akarja alátámasztani. Persze, igaza volt, elvégre is, ez nem egy Beethoven, de ennél azért több elismerést várt volna.

-          Mr. Minim azt mondta… - kezdte, de Mrs. Chors a szavába vágott.

-          Biztos vagyok benne, hogy Mr. Minim elismerően nyilatkozott erről a… műről, de most az én tanítványomként fogsz fellépni a zongoraversenyen, és sajnálom, de nem engedhetem, hogy ezzel állj ki… - mondta ellentmondást nem tűrően.

Kyra elsápadt e szavak hallatán. Hirtelen nem talált szavakat, amikkel védekezhetne. Mrs. Chors eközben az egyik szekrényben kutakodott, majd diadalmasan előhúzott egy kottát.

-          Tökéletes! Mozart D-moll zongora szonáta. Tessék, ezt tanuld meg! Ez lesz a szabadon választott darabod. Mára végeztünk!

Aztán még mielőtt a lány bármit is mondhatott volna, a tanárnő hangos cipőkopogás kíséretében elhagyta a termet.

A lány erőtlenül üldögélt továbbra is a zongora előtt. Végül előhalászta a zsebéből a telefonját és tárcsázta Shane számát.

-          Szia! Mi a helyzet? – szólt bele a srác vidáman.

-          Semmi jó… - válaszolta Kyra szomorúan.

-          Mi a baj? Mi történt? – a fiú hangja azonnal aggodalmassá vált.

-          Ez a banya nem engedi, hogy a saját dalomat játsszam a versenyen! Egy idióta Mozart-darabot akar rám parancsolni! – tört ki a lány dühösen.

-          Nyugodj meg, édesem! Kitalálunk valamit! Egy óra múlva kezdünk a stúdióban. Gyertek oda Noemi-vel és kitalálunk valamit. Az a darab fantasztikus, nem hagyjuk, hogy az a szipirtyó kitiltsa a versenyről! – igyekezett megnyugtatni barátnőjét eltökélt hangon.

-          Rendben, akkor egy óra múlva találkozunk!

Kyra kicsit megnyugodott a beszélgetéstől. Összeszedte a holmiját, majd elindult, hogy előkerítse Noemit…

Mire a stúdióhoz értek Kyra kipanaszkodta magát a barátnőjének, így aztán jó kedvűen tudta üdvözölni a fiúkat.

-          Hé, Kyra! Ha már úgyis itt vagy, nincs kedved megpróbálni felénekelni a Még továbbot? – kérdezte Ted vigyorogva.

-          Öhm… nem. Szerintem el kéne felejtenetek, hogy én énekeljek a cd-teken… - húzódozott a lány elpirulva.

-          Ugyan! Ne csináld már ezt! Remek leszel! – győzködték a fiúk, majd egy határozottan bevonszolták a stúdióba. – Tessék, itt egy fejhallgató és itt a szöveg, ha nem tudnád… Nem kell felénekelned most az egészet, csak kipróbáljuk, hogy megy. Mondjuk a refrén elég lesz…

A lány beletörődött, hogy úgysem hagyják békén addig, amíg el nem énekli, így aztán beadta a derekát.

Nem tudod, mi tiéd

Míg az el nem vész

És nem tudod milyen

Az a mélység itt benn

De minden mosolyod, nevetésed

Igazi izzó fény

S te nem tudod, nem, nem

S nem tudod, ó, nem…

-          Most már elégedettek vagytok? – kérdezte a lány, lehúzva a fejhallgatót.

-          Én csak azt nem értem minek kellett annyit nyavalyognod? Iszonyú jó hangod van! – lelkesedett Andy.

-          Ted, sajnálom, vége a karrierednek, új énekesünk van… - ugratta Zake a haverját.

-          Ha-ha-ha! Nagyon vicces vagy, Z! Viszont, tényleg nagyon jó hangod van, Kyra… - mosolygott a lányra az énekes.

Kyra mosolyogva elpirult a sok bók hallatán, majd nevetve átadta a fejhallgatót és a mikrofont a srácnak, ő maga meg kiment az előtérbe Noemihez.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.