Az elkövetkező két hétben Kyrának egy szusszanásnyi ideje sem volt. Dolgozatok, tanulás, gyakorlás, munka… Az igazat megvallva ez csak azért volt rossz, mert már egy hét után úgy érezte, hogy képtelen több életrajzot, kottát, zenetörténeti korszakot, jellemzőt vagy egyáltalán, akármit a fejébe gyömöszölni. Arra viszont kifejezetten jó volt, hogy ne kelljen az anya közelgő esküvőjére gondolnia. Ettől függetlenül nem sikerült maradéktalanul megszabadulnia sem a lidércnyomástól, amit a közelgő esemény jelentett a számára. Mikor éjszakánként az ágyába zuhant – ez többnyire hajnalban volt – azonnal eszébe jutott az esküvő, gondoskodva arról, hogy az alvásra szánt néhány órájának legalább a felét kínok közt forgolódva töltse…

<

S ahogy az már lenni szokott, egy idő után mind az iskolai megmérettetések, mind az egyéb elfoglaltságok elfogytak, amik még elodázhatták a pillanatot, amikor haza kellett indulnia.

-          Ez iszonyú! Nem voltam otthon már vagy négy hónapja, örülnöm kellene, hogy végre láthatom a barátaimat, a saját lakásomban, a saját ágyamban alhatok… de e helyett… az anyám még ezt is megakadályozza tőlem! – dühöngött, miközben a táskájába hajigálta a holmiját.

-          Hé, csajszi, én elhiszem, hogy nem vagytok valami jóban az anyáddal, de azért megpróbálhatnád kicsit máshogy nézni a dolgot…

-          Mint például? – kérdezte Kyra, megállva a pakolásban és a szobatársára nézett.

-          Például, hogy szeretné megosztani veled azt a napot, amikor összeköti az életét a férfival, akit szeret, és aki boldoggá teheti… - javasolta a néger lány.

-          Jaj, de szépen mondtad… Ettől függetlenül, bocs, de ez nem fog menni… Te nem ismered az anyámat. Ő pontosan az a típusú nő, akit a pasik csak kihasználnak és átvernek. Hidd el nekem, most is így lesz. Kevin Skyler nem az a férfi, akinek egy anyám-típusú feleség kell…

-          Az anyád Kevin Skylerhez megy feleségül?? – kérdezte Quara döbbenten.

-          Mért, mit gondoltál ki csoda Shane apja? A Shane Skyler névből nem sikerült összerakni? – Kyra úgy nézett a barátnőjére, mintha annak hiányozna egy kereke.

-          Öhm… most, hogy belegondolok, eddig nem tűnt fel…

-          Anyám! Még jó, hogy nem FBI ügynök készülsz… Szerinted mennyire gyakori a Skyler név? Hihetetlen vagy, komolyan mondom… - csóválta a fejét Kyra. – Na jó, nekem ideje indulnom, ha még éjfél előtt meg akarok érkezni… - sóhajtott fel a lány.

Búcsúzóul még megölelte Quarát, mielőtt elindult volna.

Már tíz óra is rég elmúlt, mire Kyra leparkolt a Skyler-ház előtt. Néhány percig még a volán mögött ülve nézte a házat, de amennyiben nem akart teljesen hülyét csinálni magából azzal, hogy a ház előtt a kocsiban éjszakázik, kénytelen volt kiszállni. Felsóhajtott, a vállára dobta a táskáit, majd becsöngetett.

-          Hello, Danny! – mosolyogva ölelte meg Shane öccsét, miután a fiú beengedte. – Anyám itt van? – kérdezte, de még mielőtt a srác válaszolhatott volna, a nappali felől felhangozott a jól ismert hang:

-          Kyra, drágám, te vagy az? – s a következő percben megjelent az anyja az előszobában, Kevinnel együtt. – Jaj, úgy örülök, hogy végre megérkeztél, már alig vártalak! – lelkendezett a nő.

-          Hello, anya! Hello, Mr. Skyler!

-          Üdv! Mért nem Shane-nel jöttél? Sokkal egyszerűbb lett volna… - jegyezte meg a férfi.

-          Öhm… délelőtt még volt egy vizsgám… - felelte a lány, és rosszul érezte magát, amiért itt magyarázkodik ennek a férfinak, holott egyáltalán nem kellene ezt tennie.

-          Értem. Daniel, mutasd meg Kyrának a szobáját. A vacsorát lekésted, de tudod hol a konyha, szolgáld ki magad… - adta ki az utasításait a ház ura, azzal karon fogta Kyra anyját és visszamentek a nappaliba.

Kyra arcán elborzadó kifejezés suhant át, ahogy a két felnőtt hátat fordított nekik.

-          Segítsek? – kérdezte Danny Kyra táskáira mutatva.

-          Nem kell, köszi, boldogulok – mosolygott a fiúra, miközben felmentek a lépcsőn.

Még mielőtt elérhették volna a szobáját, találkoztak Kyle-lal és Davey-vel, Danny ikertestvérével is. Kyra mosolyogva ölelte magához mindkét fiút.

Megkönnyebbülten dobta le táskáit az ágyra, aztán körülnézett a szobában. Valahogy ez az egész furcsa volt kicsit a számára. Korábban is előfordult már, hogy itt maradt éjszakára, de olyankor midig Shane-nel aludt az alagsori szobában. Nagy nehezen legyűrte a késztetést, hogy lemenjen a fiúhoz, vagy akár csak rákérdezzen valamelyik testvérénél, hogy itthon van-e egyáltalán a bátyjuk. Holnaptól úgyis többet fogja látni, mint az egészséges lenne bármelyiküknek…

Talán az ágy volt a hibás. Vagy a közelgő esküvő… Bármelyiknek is köszönhette az álmatlanságot, hatkor feladta a próbálkozást, hogy visszaaludjon. Mivel már legalább egy órája küzdött ezzel, valószínűleg úgyis menthetetlen volt a helyzet…

Lerúgta magáról a takarót és felült. Néhány percig az ágy szélén üldögélt, miközben a lábával a papucsa után tapogatózott. Végül sóhajtva feltápászkodott és lesétált a konyhában. Az egyetlen dolog, amiért hálás volt az álmatlanságának az az volt, hogy mindenki más még aludt a házban.

Sikerült egész halkan átkutatnia a konyhát, hogy találjon olyan teafüvet, amiből iható teát főzhet.

-          Mi az, Csipkerózsika, kidobott az ágy?

Kyra kis híján magára öntötte a forró vizet.

-          A fenébe is! Mit kell neked itt settenkedned? – kiáltotta a lány, ahogy Shane felé fordult.

A srác az ajtóban állt, vállával az ajtófélfának támaszkodva, és őt figyelte. Kyra inkább nem akart belegondolni abba, hogy csak fél perce vagy már negyedórája áll-e ott… És ha ez önmagában nem lett volna elég: csak egy pizsamanadrágot viselt…

-          Nem tudtam róla, hogy kopognom kell, ha bemegyek a saját konyhámba…

-          Azt… nem… Csak… ne settenkedj… - válaszolta elvörösödve és visszafordult a teájához.

-          Majd igyekszem. De még nem válaszoltál… Nem tudsz aludni? – kérdezte, miközben a hűtőhöz sétált.

-          Szerinted viccből vagyok ébren hajnali fél hétkor? – kérdezte a lány, ingerültséggel próbálva leplezni zavarát. Morcos arccal ült le a konyhaasztalhoz.

-          Gondolom nem. De ki tudja, lehet, hogy az utóbbi időben rászoktál a korán kelésre… - vont vállat a srác és egy bögre tejjel leült a lánnyal szemben.

-          Ez a veszély nem fenyeget – mondta Kyra rápillantva, de aztán rögtön le is sütötte a szemét. – Megtennéd, hogy felveszel valamit? – kérdezte motyogva.

-          Miért? Korábban nem zavart… - nevette el magát Shane a lány zavarán.

-          De már nem „korábban” van! – csattant fel Kyra félig dühösen, félig fájdalmasan.

-          Akkor… asszem én megyek és keresek egy pólót… - felelte Shane és próbálta elfojtani a mosolyát, legalább amíg kiér a konyhából. Talán mégis van remény…

Másfél órával később Kevin kérésére – vagy inkább utasítására – közösen ültek le reggelizni, de erre a legkevésbé sem illet a „családi” jelző. Noha Kevin akarata volt, hogy együtt reggelizzenek, ő a legkevésbé sem törődött azzal, ami az asztalnál történt. Helyette mélyen elmerült a reggeli újság üzleti rovatában. Kyra anyja megállás nélkül magyarázott a lányának az esküvőről, de a lány egy szót sem hallott belőle. Elgondolkozva kergette a kanalával a tányérjában ázó müzli darabokat, néha-néha megeresztve egy válaszként értékelhető hümmögést, ami Shane szerint többnyire a saját gondolatainak szólt. Mert hogy a fiú elfoglaltsága a lány figyelése volt, néha-néha kiegészítve azzal, hogy finoman tarkón legyintette a mellette Danny-t, aki viszont az ikertestvérével bohóckodott. Kyle pedig csak álmosan kanalazta magába az ételt. Valószínűleg még azzal sem volt tisztában, hogy mit is eszik…

-          Kyra, drágám! Siess a reggelivel! Mindjárt itt lesz a varrónő… - mondta Kyra anyja.

A nő megérintette a lány karját, mire Kyra ijedten felsikkantott és kis híján az ölébe borította a müzlit. A ruhája végül is megúszta és csak az asztalt sikerült elárasztani tejjel.

-          Kyra! Figyelj oda, mit csinálsz! – szólt rá ingerülten Kevin.

-          Bocsánat… - motyogta a lány fülig vörösödve. – Asszem én megyek és… felkészülök, amíg megjön a varrónő… - dadogott valami magyarázatfélét a lány, mielőtt felállt és sietve távozott az asztaltól.

Egy órával később Kyra már az anyja szobájában állt egy hatalmas tükör előtt, a legízléstelenebb ruhában, amit valaha is látott. Na jó, a ruha talán nem is volt olyan csúnya, de a színe! Miért kell egy koszorúslányruhának barackszínűnek lenni? Egyre csak ez a kérdés járt Kyra fejében, miközben a varrónő körülötte járkált és gombostűkkel tűzdelte teli a ruhát és megállás nélkül áradozott arról, hogy milyen csinos lesz ebben Kyra.

-          Mondd, anya, egészen biztos vagy te ebben? – kérdezte a lány hirtelen.

-          Miben, drágaságom? Hogy jó lesz-e a ruha? Hát persze, hogy az lesz! Agnes is megmondta, hogy igazán csinosan áll neked… - válaszolta az anyja.

-          Nem a ruha… Az esküvő! Biztos vagy benne, hogy hozzá akarsz menni Kevinhez? – kérdezte a lány óvatosan. Az hiányzott neki most a legkevésbé, hogy az anyja kiboruljon, vagy hisztériázni kezdjen.

-          Hát persze! Kevin igazán nagyszerű ember! Még soha senkivel nem találkoztam, aki hozzáfogható lett volna. Kedves, figyelmes, gondoskodik rólam, és olyan csodálatosan nevelte ezeket a fiúkat, ráadásul egyedül! Hidd el, drágám, Kevin csodálatos ember! Majd te is megérted, ha jobban megismered… - lelkesedett a nő.

-          Nem vagyok biztos benne, hogy szeretném, jobban megismerni… - motyogta Kyra alig hallhatóan.

-          Mit mondtál?

-          Semmit!

-          Ó, jut eszembe, még nem is mondtam, kivel fogsz bevonulni: Sean-nal!

-          Ki az a Sean? – kérdezte Kyra értetlenül.

-          Hát Kevin fia, akivel annyira jóban vagytok!

-          Anya! Shane…

-          Mi?

-          Shane! Shane-nek hívják… - sóhajtott Kyra elkeseredetten.

-          Ó, hát, teljesen mindegy… Akkor is vele fogsz bevonulni… - vont vállat a nő.

-          Remek… - sóhajtott fel Kyra újból.

-          Készen is lennénk! – szólalt meg a varrónő. – Megcsinálom a szükséges átalakításokat, és délután elküldöm a ruhát.

-          Az remek lesz, köszönjük! – mondta Kyra anyja.

Kyra villámgyorsan levetette a ruhát és visszaöltözött a farmerbe és ujjatlan trikóba, amit korábban viselt. Amíg az anyja a részleteket beszélte meg a varrónővel, megpróbált feltűnés mentesen kiosonni a szobából és visszamenekülni a sajátjába, mert ha még egy percig kell hallgatnia az anyja terveit és elképzeléseit az esküvőről, annak csúnya vége lehet… Ám még mielőtt elérhette volna a szobáját…

-          Kyra!

A lány vett egy nagy levegőt, mielőtt megfordult volna.

-          Mi az?

-          Vedd a kabátodat, még el kell mennünk vásárolni! – mondta az anyja vidáman.

-          Mi? Mégis mi a fenét akarsz te vásárolni? – kérdezte Kyra némileg ingerülten.

Anyja néhány pillanatig meglepetten bámult a lányára.

-          Most meg miért vagy ilyen ideges, drágám? Muszáj elmennünk vásárolni, hisz még nincsen cipőd a koszorúslányruhádhoz és kell vennünk egy ruhát az elővacsorára is… - magyarázta a nő higgadtan, ám némileg emeltebb hangon. Kyra azonban kezdte elveszíteni a türelmét.

-          De nekem nincs szükségem még egy cipőre vagy még egy ruhára! Ez nem az én esküvőm lesz. Elegem van ebből az egészből, hagyj már végre békén! – kiabálta a lány.

A két Templton veszekedés betöltötte a fél házat, így nem csoda, hogy nem telt bele sok idő, mire megjelent mellettük az egész Skyler család. Pontosabban csak Shane és Kevin. A három kisebb fiú csak a szobája ajtajából leskelődött.

-          Ezt igazán nem érdemeltem meg… - hüppögte Kyra anyja. – Azt hittem te is örülni fogsz, amiért Kevin mellett boldog lehetek… Hát olyan nagy kérés, hogy részese legyél életem legboldogabb napjának?

-          Tök mindegy… - morogta Kyra, a mellkasa előtt összefont karral és makacsul kerülte az anyja pillantását.

-          Kyra! Hogy képzeled ezt! Nem beszélhetsz így az anyáddal! Kérj tőle bocsánatot! – utasította Kevin a lányt.

A lány ezt már nem állhatta szó nélkül. Dühösen szikrázó szemekkel fordult a férfi felé.

-          Maga nekem nem parancsolgathat! Lehet, hogy a magáé a fél ország, de nem az apám, hogy ilyen hangon beszéljen velem! – kiabálta a lány, azzal sarkon fordult és a szobájába rohant, jó alaposan becsapva az ajtót maga mögött.

-          Gratulálok, apa… - mondta Shane megvetően, majd Kyra után indult. Csak ekkor vette észre az ajtó mögül leskelődő öccseit. – Menjetek vissza a szobátokba… - mondta nekik halkan.

-          Kyra most el fog menni? – kérdezte Kyle szomorúan.

-          Nem, dehogyis. Ne félj, öcskös, itt marad és szilveszterig minden este ő fog neked mesét olvasni lefekvés előtt… - mondta a kisfiúnak bíztatóan, majd visszaterelte őt a szobájába és becsukta utána az ajtót.

Halk kopogtatás után óvatosan benyitott Kyra szobájába. A lány az ágya mellett térdelt a földön és a karjára hajtotta a fejét. Ha nem ismerte volna eléggé, meg mert volna esküdni rá, hogy a lány sír. Odament hozzá és leguggolt mellé.

-          Hé, mi a baj? – kérdezte gyengéden, megpróbálva felemelni a lány arcát, hogy a szemébe nézhessen.

-          Hogy mi a baj? – kérdezett vissza a lány, elmaszatolva néhány kósza könnycseppet az arcán. – Kérdezd inkább, hogy mi van rendben, az a lista rövidebb…

-          Ugyan már! Ennyire azért nem katasztrofális a helyzet! Nem kell így kiborulnod. Néhány nap, és túl leszünk ezen az egészen!

-          Nem. Néhány nap és akkor kezdődik csak igazán! – mondta a lány sötéten. – Belegondoltál már, hogy mi lesz itt, ha apád és anyám összeházasodnak? Megmondom én neked, hogy mi lesz: pontosan az, amit az előbb is láttál; veszekedés, állandóan. Te se értesz egyet ezzel a házassággal és én sem. Danny-nek, Davey-nek és Kyle-nak pedig nem az anyámra van szüksége… És… - hirtelen elhallgatott. Nem merte kimondani a legfőbb okát annak, amiért ódzkodott ettől a házasságtól. Ha ezt a házasságot megkötik, többé semmi nem lehet közte és Shane között…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.